Félve bólintottam, majd kiléptem az ajtón. Végigmentem a gyönyörű, ámde ijesztő palotán, és a főbejáratnál távoztam. A kapuból már látni lehetett a fekete buszt, amivel engem is idehoztak. A sötétített ablakok miatt nem lehetett látni, hogy ki ül bent, de valószínűleg Harry, Zayn és Louis már bent ül.
Lassan lépkedtem le az épület márvány lépcsőin, ügyelve arra, hogy ne essek el. Bár nem volt rajtam magassarkú, mégis úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban megbotlok, és a földön végzem. A levegő már lehűlt, de a decemberi időjáráshoz képest még meleg volt. A szél belekapott a hajamba, és a ruhámat is hátrafelé fújta. Ahogy a járműhöz közeledtem egyre gyorsabban vert a szívem, és izzadt a tenyerem. Mikor a busz ajtajára tettem a kezem egy nagy levegőt vettem, majd kifújtam, és lenyomtam a kilincset.
- Végre! - mondta szarkasztikusan Zayn. - Ülj le és indulunk.
- És a többiek? - kérdeztem.
- Kussolsz! - ordított rám. - Attól, hogy Niall kicsi hugicája vagy, még ugyanúgy be kell fognod a szád.
- Másik kocsival jönnek - válaszolt a kérdésemre Louis, majd elindította a buszt.
Hirtelen borzalmas lett a kedvem, már ha ennél lehet rosszabb. Ugyanis be vagyok zárva 3 kegyetlen fiúval egy kocsiba, és egy olyan ember sincs itt, aki eddig valami kedvességet mutatott volna felém.
- Elmondták, hogy mit kell csinálnod? - kérdezte Harry.
- Erm.. nem emlékszem.. - sütöttem le a szemem.
- Kurvára figyelned kéne, amikor beszélünk hozzád - ordított Zayn.
Te jó ég, ennek mi baja van? Csak ordítani tud.
- A lényeg, hogy ne beszélj senkivel, csak velünk. Ha mások kérdeznek tőled valamit ne válaszolj, csak mond, hogy a One Direction-nel vagy.
- Ja kussolj ott is - szólt bele az arany szemű fiú.
- Ezt most te is megtehetnéd - szólt rá Harry - Beszélek, szóval rohadtul nem szólsz bele.
Most komolyan beszólt Harry Zaynnek? Akaratom ellenére is gúnyos vigyor ült az arcomon.
- Felfogtad azt, amit az előbb mondtam? - kérdezte.
- Igen - mondtam.
- Mikor az árverés lesz, akkor hozzánk sem szólhatsz, senkihez se beszélhetsz. Ha jelenetet rendezel garantálom, hogy téged is eladunk.
Egyetértően bólintottam, és az út további részében csendben ültem. A fiúk folyamatosan beszéltek, vagy veszekedtek, de nem különösebben érdekelt, hogy miről van szó. Már késő lehetett, 9 óra talán, mikor a szemhéjam ólom súlyú lett, és nem törődve azzal, hogy egy buszban ülök, szép ruhában, kisminkelve, átadtam magam az álom világnak.
***
- Lizzie, megérkeztünk. - hallottam meg viszonylag kedves ébresztését Harrynek. Az ülésen feküdtem, a fejem pedig az ölébe volt hajtva.
- Hány óra van? - kérdeztem kómásan.
- Maradj már csöndben! - idegeskedett Zayn - Nem elég, hogy álmodban beszélsz, még most is jár a pofád!
Tényleg nem tudom mit ártottam neki, hogy egyfolytában azt akarja, hogy csendben maradjak, ráadásul mindig üvöltve szól hozzám. Ha sokáig leszek a közelében komolyan megsüketülök. Nem tudom, hogy ő hogy bírja hallgatni a saját ordítását.
- Menjetek be, majd én beviszem - mondta Harry a többieknek, akik nemsokkal ezután elhagyták a járművet.
Még mindig az ölében volt a fejem, így lustán felé fordítottam azt, mire összeszorította ajkait, de még így is egy nyögés szűrődött ki a száján.
- Jobban tennéd, ha ezt nem csinálnád többször, mert lefelé fordított fejjel fogod folytatni. - mondta perverz mosollyal.
Kuncognom kellett a gondolatra, hogy ha hozzáérek a fejemmel, már akkor is izgatom. Csukott szemmel nevettem, és hirtelen puha ajkakat éreztem erősen rányomódni a számra. Megfagyott bennem a vér, ahogy elkezdte mozgatni a száját, és nyelvét szinte átdöfte a számon. Kezeivel megfogta a csípőmet, és szembe vele, a sajátjára ültetett, de én még ezek után is dermedten ültem, nem viszonozva csókját.
- Második szabály - mondta a göndör fiú.
Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed.
- Nem kértél semmit - húztam meg a vállam.
- Ne szemtelenkedj - nézett rám szigorúan.
- Csak mondtam, hogy nem kértél semmit - védekeztem.
- Ne szólj vissza.
- Istenem.. - motyogtam a fejemet rázva.
- Azt akarom, hogy csókolj meg - szólt pár másodperc csend után.
- Nem tudom hogy kell.
- Dehogyis nem. Nemrég mutattam meg.
- Nem akarlak megcsókolni, mert... - kerestem kifogást - ... büdös a szád!
A szemöldökét ráncolta, majd megenyhültek a vonásai, és felfelé görbült a szája.
Azt hittem, hogy jót szórakozott a kijelentésemen, de tévedtem. Ugyanis nemsokára a jobb kezével egy hatalmasat ütött az arcomra. Hangosan csattant, és egyből égő érzés támadt a helyén. A szememet ösztönösen becsuktam, miközben kövér könnycseppek gurultak a piros foltokon keresztül.
Egy határozott mozdulattal felemelt, a lábamra állított, majd kiráncigált a buszból.
- Ezt idd meg - nyitott ki egy fém dobozos energia italt, majd a kezembe adta.
Nagy kortyokkal nyeltem le az undorító ízű löttyöt, ezután az üres üveget visszaadtam Harry kezébe, aki minden erőfeszítés nélkül, két ujjal összenyomta a dobozt, és a másik kocsi alá dobta.
Összekulcsolta az ujjainkat, és gyorsan kivezetett a parkolóból, egyenesen egy óriási épületbe. A sötétben nem lehetett megállapítani, hogy mi ez a hely, de valószínűleg valami Galéria lehetett.
A bejáratnál öltönyös, fegyveres, kigyúrt férfiak álltak. Ahogy közeledtünk hozzájuk egyre ijesztőbbek voltak. Gyorsan lépkedtem, hogy tartsam Harry tempóját, majd az őrök előtt megálltunk.
- One Direction - szólt nekik kissé nevetve.
- Ne mond öcsi - nevetett vele az egyik kopasz férfi, majd kioldotta előttünk a kötelet. - Jó szórakozást - kiabált utánunk, mire Harry egy meg lesz-et mormogott el.
Az épület belülről nem volt nagy cucc, úgy nézett ki, mint egy múzeum. Szmokingos fiúk, és hiányos öltözetű lányok járkáltak tálcával a kezükben, amiken pezsgő, és kis falatkák díszelegtek.
- Az árverésig van még fél óránk, utána 2 órás lesz a licit. - súgta a fülembe Harry. - Mivel minden fiú egyedül megy körbe, hogy ajánlja az árunkat velem ragadtál.
- Mi mit fogunk csinálni? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Körbejárjuk az épületet, megnézzük az ajánlatokat, beszélgetünk, elvegyülünk - sorolta a lehetőségeket.
- Italt? - kérdezi megszeppenve egy pincér lány.
- Köszönöm - vett le Harry egy poharat, arany színű pezsgővel megtöltve.
Már nyújtottam volna a kezem, hogy én is vegyek, de megállított.
- A nők nem vehetnek le nő tálcájáról italt.
- Miért? - kérdeztem. Örültem, hogy Harryvel úgy tudok beszélni, hogy közben nem ordít rám, hogy maradjak kussban.
- Íratlan szabály.- magyarázta. - ez itt olyan, mintha te nővel házasodnál. Nem mondják, hogy ne tedd, de ha megteszed megjegyeznek és idiótának könyvelnek el.
- Akkor te nem vehetsz a fiúk tálcájáról?
Nem válaszolt, csak nemlegesen rázta a fejét, majd áttette a másik kezébe a poharat, hogy összetudja kulcsolni az enyémmel.
Körbejártuk azt a termet, ahol voltunk. A falra díszes, arany kép keretben voltak elhurcolt gyerekekről képek. Aláírták az adataikat. Mindet megnéztük, majd átmentünk egy másik terembe.
Itt jóval többen voltak, mint az előzőbe. Tele volt férfiakkal a hely, nőt rajtam kívül nem láttam, csak a pincéreket.
- Hé Harold! - hallottam meg magam mögül egy ismeretlen hangot, vagy inkább dörmögést.
Harry gyorsan megfordult, majd vigyorogva közelített a mély hangú férfi felé, így az én utam is oda vezetett
- Rég láttalak öcskös - öklöztek. - Ki ez a szépség, akit magaddal hoztál? - kérdezte miközben végigmért - Eladó?
- Ma találta Liam ezt a szépséget - kacsintott rám - nem, nem eladó. Őt megtartjuk.
A fickó szomorúan sóhajtott.
- Kár, biztos tehetséges Büt Ní lenne - mondta, majd elsétált mellettünk.
- Ki volt ez? - kérdeztem.
- John.
- Most már tudom - vágtam rá szarkasztikusan.
- Hozzám így nem beszélsz - mondta idegesen, de olyan halkan, hogy csak én halljam. - John, The Ramones tagja. A Büt Ní pedig a night butterfly. *
- Köszönöm - motyogtam.
- Menjünk tovább - mondta, majd megfogta a kezem.
Számos termet körüljártunk, hogy átnézzük a képeket. Nekem persze ez unalmas volt, és minden kisgyerekről készült fényképet látva a síró görcs kerülgetett. Harry mondta, hogy ők soha sem vesznek, csak eladnak. Ezzel nyugtatott, vagy mi.
- Italt? - kérdezi megszeppenve egy pincér lány.
- Köszönöm - vett le Harry egy poharat, arany színű pezsgővel megtöltve.
Már nyújtottam volna a kezem, hogy én is vegyek, de megállított.
- A nők nem vehetnek le nő tálcájáról italt.
- Miért? - kérdeztem. Örültem, hogy Harryvel úgy tudok beszélni, hogy közben nem ordít rám, hogy maradjak kussban.
- Íratlan szabály.- magyarázta. - ez itt olyan, mintha te nővel házasodnál. Nem mondják, hogy ne tedd, de ha megteszed megjegyeznek és idiótának könyvelnek el.
- Akkor te nem vehetsz a fiúk tálcájáról?
Nem válaszolt, csak nemlegesen rázta a fejét, majd áttette a másik kezébe a poharat, hogy összetudja kulcsolni az enyémmel.
Körbejártuk azt a termet, ahol voltunk. A falra díszes, arany kép keretben voltak elhurcolt gyerekekről képek. Aláírták az adataikat. Mindet megnéztük, majd átmentünk egy másik terembe.
Itt jóval többen voltak, mint az előzőbe. Tele volt férfiakkal a hely, nőt rajtam kívül nem láttam, csak a pincéreket.
- Hé Harold! - hallottam meg magam mögül egy ismeretlen hangot, vagy inkább dörmögést.
Harry gyorsan megfordult, majd vigyorogva közelített a mély hangú férfi felé, így az én utam is oda vezetett
- Rég láttalak öcskös - öklöztek. - Ki ez a szépség, akit magaddal hoztál? - kérdezte miközben végigmért - Eladó?
- Ma találta Liam ezt a szépséget - kacsintott rám - nem, nem eladó. Őt megtartjuk.
A fickó szomorúan sóhajtott.
- Kár, biztos tehetséges Büt Ní lenne - mondta, majd elsétált mellettünk.
- Ki volt ez? - kérdeztem.
- John.
- Most már tudom - vágtam rá szarkasztikusan.
- Hozzám így nem beszélsz - mondta idegesen, de olyan halkan, hogy csak én halljam. - John, The Ramones tagja. A Büt Ní pedig a night butterfly. *
- Köszönöm - motyogtam.
- Menjünk tovább - mondta, majd megfogta a kezem.
Számos termet körüljártunk, hogy átnézzük a képeket. Nekem persze ez unalmas volt, és minden kisgyerekről készült fényképet látva a síró görcs kerülgetett. Harry mondta, hogy ők soha sem vesznek, csak eladnak. Ezzel nyugtatott, vagy mi.
***
Azt hiszem, hogy ez már a 8. terem lesz, amit körbejárunk. A lábam kezdett leszakadni, szerencse, hogy nem magassarkút adtak rám.
Boldogan felsóhajtottam, mikor megláttam, hogy az egyik sarokban Niall és Liam beszélget. Elengedtem a göndörke kezét, és futni kezdtem..volna, ha nem állít meg.
- Ne fuss itt, az isten szerelmére! - dühöngött. - Viselkedj úgy, mint egy érett ember.
Szorosan fogva a kezem vezetett oda a fiúkhoz, én pedig durcázva mentem utána.
- 10 perc múlva kezdődik - mondta idegesen Harry - hol a francban van Louis és Zayn?
- Louis már bement, Zayn-t pedig a házunkba láttam utoljára. - válaszolt Niall.
- A picsába. Megkeresem.
Ott álltam szerencsétlenül a fiúk előtt, ők pedig összehúzott szemöldökkel néztek rám.
- Mivan?
- Liz, ne beszélj így! - szólt rám Niall.
Bocsánatkérően bólintottam, aztán hallgattam a beszélgetésüket.
- 5 perc múlva kezdődik a licit. Kérjük foglalják el helyüket. - szólt valahonnan a hangosbemondóból egy karakteres női hang.
- Gyere gyönyörűség - mondta Liam, majd a derekamra tette a kezét, és elindultunk. Niall a másik oldalamon jött,ő is oda tette a kezét, ahova a barna hajú srác.
Mindenki kiment a termekből, de nem tolakodtak. Egy nagy folyosón mentünk végig, aztán balra befordulva a második ajtónál egy óriási helyre érkeztünk. Talán akkora lehetett, mint egy foci pálya. Tele volt kényelmesnek tűnő félkör alakú kanapékkal, a közepén pedig egy színpad volt, amiből egy kifutó szerű dolog vált ki.
* Büt Ní, azaz Night Butterfly. Magyarul éjszakai pillangó, ( ha jól fordítottam le, mert az angol tudásom egyenlő a nullával ) ez szebben megfogalmazva a prostituált. A következő részekből kiderül, hogy miért Büt Ní-nek mondják.
Szóval itt is van a hatodik rész! Ha tetszett írjatok véleményt, iratkozzatok fel. Ha minden jól megy, akkor holnap jön a következő rész. Addig is jó olvasást!
By: 1DGirl
