2014. május 16., péntek

6. Rész

- A ház előtt áll az autó, amivel megyünk, menj oda, és szállj be - utasított Liam. - Ha szökni próbálsz garantálom, hogy téged is eladunk.
Félve bólintottam, majd kiléptem az ajtón. Végigmentem a gyönyörű, ámde ijesztő palotán, és a főbejáratnál távoztam. A kapuból már látni lehetett a fekete buszt, amivel engem is idehoztak. A sötétített ablakok miatt nem lehetett látni, hogy ki ül bent, de valószínűleg Harry, Zayn és Louis már bent ül.
Lassan lépkedtem le az épület márvány lépcsőin, ügyelve arra, hogy ne essek el. Bár nem volt rajtam magassarkú, mégis úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban megbotlok, és a földön végzem. A levegő már lehűlt, de a decemberi időjáráshoz képest még meleg volt. A szél belekapott a hajamba, és a ruhámat is hátrafelé fújta. Ahogy a járműhöz közeledtem egyre gyorsabban vert a szívem, és izzadt a tenyerem. Mikor a busz ajtajára tettem a kezem egy nagy levegőt vettem, majd kifújtam, és lenyomtam a kilincset.
 - Végre! - mondta szarkasztikusan Zayn. - Ülj le és indulunk.
- És a többiek? - kérdeztem.
- Kussolsz! - ordított rám. - Attól, hogy Niall kicsi hugicája vagy, még ugyanúgy be kell fognod a szád.
- Másik kocsival jönnek - válaszolt a kérdésemre Louis, majd elindította a buszt.
Hirtelen borzalmas lett a kedvem, már ha ennél lehet rosszabb. Ugyanis be vagyok zárva 3 kegyetlen fiúval egy kocsiba, és egy olyan ember sincs itt, aki eddig valami kedvességet mutatott volna felém.
- Elmondták, hogy mit kell csinálnod? - kérdezte Harry.
- Erm.. nem emlékszem.. - sütöttem le a szemem.
- Kurvára figyelned kéne, amikor beszélünk hozzád - ordított Zayn.
Te jó ég, ennek mi baja van? Csak ordítani tud.
 - A lényeg, hogy ne beszélj senkivel, csak velünk.  Ha mások kérdeznek tőled valamit ne válaszolj, csak mond, hogy a One Direction-nel vagy.
- Ja kussolj ott is - szólt bele az arany szemű fiú.
- Ezt most te is megtehetnéd - szólt rá Harry - Beszélek, szóval rohadtul nem szólsz bele.
Most komolyan beszólt Harry Zaynnek? Akaratom ellenére is gúnyos vigyor ült az arcomon.
- Felfogtad azt, amit az előbb mondtam? - kérdezte.
- Igen - mondtam.
- Mikor az árverés lesz, akkor hozzánk sem szólhatsz, senkihez se beszélhetsz. Ha jelenetet rendezel garantálom, hogy téged is eladunk. 
Egyetértően bólintottam, és az út további részében csendben ültem. A fiúk folyamatosan beszéltek, vagy veszekedtek, de nem különösebben érdekelt, hogy miről van szó. Már késő lehetett, 9 óra talán, mikor a szemhéjam ólom súlyú lett, és nem törődve azzal, hogy egy buszban ülök, szép ruhában, kisminkelve, átadtam magam az álom világnak.

***

-  Lizzie, megérkeztünk. - hallottam meg viszonylag kedves ébresztését Harrynek. Az ülésen feküdtem, a fejem pedig az ölébe volt hajtva.
- Hány óra van? - kérdeztem kómásan. 
- Maradj már csöndben! - idegeskedett Zayn - Nem elég, hogy álmodban beszélsz, még most is jár a pofád!
Tényleg nem tudom mit ártottam neki, hogy egyfolytában azt akarja, hogy csendben maradjak, ráadásul mindig üvöltve szól hozzám. Ha sokáig leszek a közelében komolyan megsüketülök. Nem tudom, hogy ő hogy bírja hallgatni a saját ordítását. 
- Menjetek be, majd én beviszem - mondta Harry a többieknek, akik nemsokkal ezután elhagyták a járművet. 
Még mindig az ölében volt a fejem, így lustán felé fordítottam azt, mire összeszorította ajkait, de még így is egy nyögés szűrődött ki a száján.
- Jobban tennéd, ha ezt nem csinálnád többször, mert lefelé fordított fejjel fogod folytatni. - mondta perverz mosollyal. 
Kuncognom kellett a gondolatra, hogy ha hozzáérek a fejemmel, már akkor is izgatom.  Csukott szemmel nevettem, és hirtelen puha ajkakat éreztem erősen rányomódni a számra. Megfagyott bennem a vér, ahogy elkezdte mozgatni a száját, és nyelvét szinte átdöfte a számon. Kezeivel megfogta a csípőmet, és szembe vele, a sajátjára ültetett, de én még ezek után is dermedten ültem, nem viszonozva csókját. 
- Második szabály - mondta a göndör fiú.
Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed. 
- Nem kértél semmit - húztam meg a vállam. 
- Ne szemtelenkedj - nézett rám szigorúan. 
- Csak mondtam, hogy nem kértél semmit - védekeztem.
- Ne szólj vissza. 
- Istenem.. - motyogtam a fejemet rázva.
- Azt akarom, hogy csókolj meg - szólt pár másodperc csend után. 
- Nem tudom hogy kell. 
- Dehogyis nem. Nemrég mutattam meg.  
- Nem akarlak megcsókolni, mert... - kerestem kifogást - ... büdös a szád!
A szemöldökét ráncolta, majd megenyhültek a vonásai, és felfelé görbült a szája. 
Azt hittem, hogy jót szórakozott a kijelentésemen, de tévedtem. Ugyanis nemsokára a jobb kezével egy hatalmasat ütött az arcomra. Hangosan csattant, és egyből égő érzés támadt a helyén. A szememet ösztönösen becsuktam, miközben kövér könnycseppek gurultak a piros foltokon keresztül. 
Egy határozott mozdulattal felemelt, a lábamra állított, majd kiráncigált a buszból. 
- Ezt idd meg - nyitott ki egy fém dobozos energia italt, majd a kezembe adta. 
Nagy kortyokkal nyeltem le az undorító ízű löttyöt, ezután az üres üveget visszaadtam Harry kezébe, aki minden erőfeszítés nélkül, két ujjal összenyomta a dobozt, és a másik kocsi alá dobta. 
Összekulcsolta az ujjainkat, és gyorsan kivezetett a parkolóból, egyenesen egy óriási épületbe. A sötétben nem lehetett megállapítani, hogy mi ez a hely, de valószínűleg valami Galéria lehetett. 
A bejáratnál öltönyös, fegyveres, kigyúrt férfiak álltak. Ahogy közeledtünk hozzájuk egyre ijesztőbbek voltak. Gyorsan lépkedtem, hogy tartsam Harry tempóját, majd az őrök előtt megálltunk. 
- One Direction - szólt nekik kissé nevetve. 
- Ne mond öcsi - nevetett vele az egyik kopasz férfi, majd kioldotta előttünk a kötelet. - Jó szórakozást - kiabált utánunk, mire Harry egy meg lesz-et mormogott el. 
Az épület belülről nem volt nagy cucc, úgy nézett ki, mint egy múzeum. Szmokingos fiúk, és hiányos öltözetű lányok járkáltak tálcával a kezükben, amiken pezsgő, és kis falatkák díszelegtek. 
-  Az árverésig van még fél óránk, utána 2 órás lesz a licit. - súgta a fülembe Harry. - Mivel minden fiú egyedül megy körbe, hogy ajánlja az árunkat velem ragadtál. 
- Mi mit fogunk csinálni? - kérdeztem alig hallhatóan. 
- Körbejárjuk az épületet, megnézzük az ajánlatokat, beszélgetünk, elvegyülünk - sorolta a lehetőségeket. 
- Italt? - kérdezi megszeppenve egy pincér lány.
- Köszönöm - vett le Harry egy poharat, arany színű pezsgővel megtöltve. 
Már nyújtottam volna a kezem, hogy én is vegyek, de megállított. 
- A nők nem vehetnek le nő tálcájáról italt. 
- Miért? - kérdeztem. Örültem, hogy Harryvel úgy tudok beszélni, hogy közben nem ordít rám, hogy maradjak kussban. 
- Íratlan szabály.- magyarázta. - ez itt olyan, mintha te nővel házasodnál. Nem mondják, hogy ne tedd, de ha megteszed megjegyeznek és idiótának könyvelnek el. 
- Akkor te nem vehetsz a fiúk tálcájáról? 
Nem válaszolt, csak nemlegesen rázta a fejét, majd áttette a másik kezébe a poharat, hogy összetudja kulcsolni az enyémmel. 
Körbejártuk azt a termet, ahol voltunk.  A falra díszes, arany kép keretben voltak elhurcolt gyerekekről képek. Aláírták az adataikat. Mindet megnéztük, majd átmentünk egy másik terembe. 
Itt jóval többen voltak, mint az előzőbe. Tele volt férfiakkal a hely, nőt rajtam kívül nem láttam, csak a pincéreket. 
- Hé Harold! - hallottam meg magam mögül egy ismeretlen hangot, vagy inkább dörmögést. 
Harry gyorsan megfordult, majd vigyorogva közelített a mély hangú férfi felé, így az én utam is oda vezetett
-  Rég láttalak öcskös - öklöztek. - Ki ez a szépség, akit magaddal hoztál? - kérdezte miközben végigmért - Eladó? 
- Ma találta Liam ezt a szépséget - kacsintott rám - nem, nem eladó. Őt megtartjuk. 
A fickó szomorúan sóhajtott. 
- Kár, biztos tehetséges Büt Ní lenne - mondta, majd elsétált mellettünk. 
- Ki volt ez? - kérdeztem. 
- John. 
- Most már tudom - vágtam rá szarkasztikusan. 
- Hozzám így nem beszélsz - mondta idegesen, de olyan halkan, hogy csak én halljam. - John, The Ramones tagja. A Büt Ní pedig a night butterfly. *
- Köszönöm - motyogtam.  
- Menjünk tovább - mondta, majd megfogta a kezem. 
Számos termet körüljártunk, hogy átnézzük a képeket. Nekem persze ez unalmas volt, és minden kisgyerekről készült fényképet látva a síró görcs kerülgetett. Harry mondta, hogy ők soha sem vesznek, csak eladnak. Ezzel nyugtatott, vagy mi.  

*** 

Azt hiszem, hogy ez már a 8. terem lesz, amit körbejárunk. A lábam kezdett leszakadni, szerencse, hogy nem magassarkút adtak rám. 
 Boldogan felsóhajtottam, mikor megláttam, hogy az egyik sarokban Niall és Liam beszélget. Elengedtem a göndörke kezét, és futni kezdtem..volna, ha nem állít meg. 
- Ne fuss itt, az isten szerelmére! - dühöngött. - Viselkedj  úgy, mint egy érett ember. 
Szorosan fogva a kezem vezetett oda a fiúkhoz, én pedig durcázva mentem utána. 
- 10 perc múlva kezdődik - mondta idegesen Harry - hol a francban van Louis és Zayn?
- Louis már bement, Zayn-t pedig a házunkba láttam utoljára. - válaszolt Niall.
- A picsába. Megkeresem. 
Ott álltam szerencsétlenül a fiúk előtt, ők pedig összehúzott szemöldökkel néztek rám. 
- Mivan? 
- Liz, ne beszélj így! - szólt rám Niall. 
Bocsánatkérően bólintottam, aztán hallgattam a beszélgetésüket. 

- 5 perc múlva kezdődik a licit. Kérjük foglalják el helyüket.  - szólt valahonnan a hangosbemondóból egy karakteres női hang. 
- Gyere gyönyörűség - mondta Liam, majd a derekamra tette a kezét, és elindultunk. Niall a másik oldalamon jött,ő is oda tette a kezét, ahova a barna hajú srác. 
Mindenki kiment a termekből, de nem tolakodtak. Egy nagy folyosón mentünk végig, aztán balra befordulva a második ajtónál egy óriási helyre érkeztünk. Talán akkora lehetett, mint egy foci pálya. Tele volt kényelmesnek tűnő félkör alakú kanapékkal, a közepén pedig egy színpad volt, amiből egy kifutó szerű dolog vált ki. 
  



 * Büt Ní, azaz Night Butterfly. Magyarul éjszakai pillangó, ( ha jól fordítottam le, mert az angol tudásom egyenlő a nullával ) ez szebben megfogalmazva a prostituált. A következő részekből kiderül, hogy miért Büt Ní-nek mondják.  

Szóval itt is van a hatodik rész! Ha tetszett írjatok véleményt, iratkozzatok fel. Ha minden jól megy, akkor holnap jön a következő rész. Addig is  jó olvasást! 
By: 1DGirl

2014. május 11., vasárnap

5.rész

Egy órája tart a  fájdalmas, unalmas, borzalmas súlyemelés, és még talán a felénél sem tartok. Ringo továbbra is mondogatja, hogy fel...le... és mikor hangosan nyögök, újabb perverz mondatokat ejt ki a száján. Szorgosan számolgatja, hogy mennyinél tartok. Ezt onnan tudom, hogy ha kicsit nagyobb a csend az edzőteremben, akkor hangosan mondogatja, hogy huszonnéééééééééégy, huszonöööööööööööööt, huszonhaaaaaaaaat.
- Rossz nézni a szenvedésedet - szólt rám erőlködésem közben. - Még csinálsz tízet, utána pedig átmész a futópadra.
Ez egyfajta jutalom volt nála azt hiszem, mert szerintem legalább a 40-szer kellett volna felemelnem a súlyzót.
- Álltál már futópadon? - kérdezte.
- N-nem - ziháltam.
- Rendben, kész vagy  - sóhajtott - leteheted a rudat .
Szinte ledobtam a földre a súlyt, de a  linóleumnak köszönhetően alig hallhatóan csattan. A kezeim önkéntelenül a testem mellé rogytak, és már éreztem, hogy holnap megmozdítani sem fogom tudni az izomláztól.
- Állj rá - mutatott Ringo a futópadra - visszaszámolok, és elindítom. 5 percenként egy magasabb fokozatra kapcsolok, és ha elesel, vagy lelépsz róla akkor az elejétől kezdjük. Összesen 50 percig fogod csinálni, ha minden jól megy.
Nem válaszoltam, nem kérdezett. Nagyon vigyáztam, hogy tartsam a szám, mert tőle tényleg borzasztóan féltem.
- Világos? - kérdezte határozottan.
- Igen.
- Rendben. Akkor számolok: 5......4......3...... - és elindította gyorsan a gépezetet.
Kissé meginogtam, és futni kezdtem. Ááá.. dehogy baj, hogy kifelejtette a 2,1-et.
Az első szint zökkenőmentesen ment, az elejét leszámítva. Kicsit unalmasnak tűnt a futás zene nélkül, csendben, de Ringo megoldotta a helyzetet. Mikor már teljes csend állt be a terembe, akkor beszólt valami perverz dolgot velem kapcsolatban. Persze ezen csak ő nevetett jókat, számomra egyáltalán nem volt vicces.
- Kapcsolom a 2. fokozatra. 5......4......3...... - és ismét elindította.
És én ismét bevettem, hogy el fog jutni a nulláig. De nem. Ő ezen is jót röhögött, míg én morgolódtam az orrom alatt.
- Mi lenne, ha rendesen számolnál? - kérdeztem idegesen.
- Mi lenne, ha nem beszélnél ilyen hangnemben velem, kis hölgy?
Ekkor fogtam fel, hogy most szóltam be egy kegyetlen banda tagnak. Hupszi.
- S-sajnálom - dadogtam.
- Átkapcsolom a 3. fokozatra.
Egyetértően bólintottam, habár hullafáradt voltam.
- Mi lenne, ha válaszolnál? - érdeklődött.
- D-de nem k-kérdeztél - értetlenkedtem.
- Ja, hogy nálad ez az íratlan szabály - esett le neki a tantusz  - Nagy a szád igaz-e ?
- Inkább, csak nem szeretem, ha nem válaszolnak a kérdéseimre. - mondtam ellenségesen.
- Hát azt én sem - mondta - Szóval, mehet a 4. fokozat? - kérdezte felhúzva az egyik szemöldökét.
- Igen uram - mondtam, mint egy robot.
- Uram? - hitetlenkedett. - Hány évesnek nézel te engem?
- Ühmm.. 65? - hezitáltam.
- Ez költői kérdés volt - mondta nevetve.
- S-sajnálom - Egyből megbántam, amit az előbb mondtam.
- Ne kérj már mindenért bocsánatot - szólt rám idegesen.
Ennek a férfinak komoly hangulatingadozásai vannak.
- 5. fokozat - mutatott a futópadra.
Egyből elindította az ötödik fokozatot, ami olyan gyors volt, hogy el nem tudtam képzelni, hogy akkor milyen lehet a 10-es. Próbáltam a lehető leggyorsabban szedni a lábaimat, de az egyik lépésnél, beleakadt a másikba, így egyből hanyatt vágtam magam a futópadon, ami valljuk be, a világ legrosszabb büntetése.
Ringo szerencsére leállította a gépet, így nem forgott továbbra is alattam.
- Akkor egyes fokozat - mondta határozottan, miközben a gombokkal babrál - Állj fel, és kezd újra.
Összeraktam a lábaimat, hogy fel tudjak állni, azonban nem sikerült. Minden erőmmel felnyomtam magamat a kezeimmel, de így sem sikerült.
- N- nem tudok - mondtam levegőért kapkodva, küszködve a könnyeimmel.
- Ajj, hogy milyen puhány vagy.. - mérgelődött.  - Visszaviszlek a többiekhez.
Azzal, mint egy hullát a vállára dobott, és kivitt az edzőteremből. Miközben cipelt,  eszembe jutott egy mondat, amit ma reggel suttogott édesapám. Már nem volt veszteni valóm, úgyhogy rákérdeztem.
- Úgy tudtam, hogy a bandátok halott - mondtam fáradtan.
- Mindenki így tudja - válaszolt egyszerűen.
- De miért?
- Nos, - kezdte, miközben megállt, és menyasszony stílusban vitt tovább - elvileg, ha egy banda a színre akar lépni, akkor meg kell ölnie az éppen akkor uralkodókat. De mindezt öngyilkosságnak, vagy természetes halálnak kell beállítani.
- És? - kérdeztem.
- Mindig is jó kapcsolatot ápoltunk a One Direction-nel, na meg nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megölni a hírnévért a nagybátyádat.
- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.
- Louis apjának a testvére Paul - magyarázta közel hajolva hozzám. De ez elég rossz döntés volt, mivel a szájának cigi és egyéb ismeretlen anyag szaga volt, amitől majdnem elhánytam magam. Undorító.
Az út többi részében csöndben vitt Ringo, én pedig azon agyaltam amit mondott.

- Megérkezett a szállítmány.
- Az jó, akkor megyünk is - mondta a Beatles egyik tagja. - Gondoljátok át, hogy mi legyen. Este találkozunk.
- Mi szívesen fogadjuk Lizzie-t, igaz kis hölgy? - kérdezte Ringo, miközben egy hajtincset a fülem mögé tett - Jól összebarátkoztunk igaz-e?
Nem válaszoltam, reméltem, hogy ez költői kérdés volt.
- Ha kérdezett rohadtul válaszolsz -  ordított rám Zayn.
- I-gen - dadogtam - összebarátkoztunk.
Ringo elégedett mosolyra húzta a száját, majd nyomott egy puszit az  arcomra. Undorító.
- Indulunk - szólt a többi férfinak, majd kimentek a szobából.

- Ezt nem hiszem el - mondta Harry idegesen.
- Nem adhatjuk oda nekik - mondta Liam.
- Jó helyen lesz ott  - szólt közben Louis - Paul vigyáz majd rá.
- Nem adhatjuk oda - ismételte Niall.
- Miért nem? - kérdezte Zayn - Annyi szőke, nagyszájú ribancot tudunk még elhurcolni.
- Hogy mered leribancozni? - ordított Niall. - Hogy van bátorságod arra, hogy azt mond a húgomra, hogy ribanc?! - üvöltött, majd a nyakánál fogva a falhoz lökte Zaynt.
- M-micsoda? - szipogtam. - M-milyen h-húg?
- Zayn és Liam kimegy - mutatott az ajtóra, de egyik sem indult el - Most! - kiáltotta.
Ahogy a két fiú kiment a szobából, leültem a kanapéra, majd Louis  a jobb oldalamra, Niall a balra ült, Harry pedig velem szemben állt.
- Niall a bátyád - mondta egyszerűen Louis.
- Hogy mi?
- A Beatles tagjai végeztek egy kis kutatást, mert Louisnak eljárt a szája, hogy hasonlítasz Niall-re. És kiderült, hogy édestestvérek vagytok. - magyarázta Harry.
- De hát nekem van családom! - hisztiztem.
-  Igen, van egy nővéred. De a szüleid nem a vér szerinti családod. - emelte fel ő is a hangját.
- Most akkor el fogtok adni a Beatles - nek? - kérdeztem pityeregve.
- Ott jobb helyed lenne - mondta Louis.
- Itt jobban tudnék rá vigyázni - szólt közbe Niall.
- Hogy? - emelte fel a hangját Louis - Úgy, hogy megdugod?!
Na igen. Ezt el is felejtették, hogy az én bátyám (!!!) mit is csinált velem.
- Louis kifelé - mondta Harry kimért hangon.
Úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány: hangosan ütötte a padlót a lábával, és becsapta maga után az ajtót.

- Nagyon nagy baj lehet ebből - mondta a göndör fiú - Óvatosnak kell lennünk, ha megtartjuk.
- Ne adjatok az öregeknek oda, kérlek - könyörögtem sírva.
- Maradj csendben ! - ordított rám.
- Kérlek haver - fogta könyörgőre Niall - Vigyázok rá, semmi gondotok nem lesz vele.
- Legyen - legyintett megadóan Harry - De kell valakit szereznünk, mert így nincs senkink, a cserére.
- Mi is volt az e havi téma? - kérdezte Niall.
- Keressétek meg az iskola legártatlanabb diákjait - mondta Liam, miközben bejött az ajtón - 30 percünk van rá, hogy keressünk valakit, mert nemsokára vége van a mai tanításnak.
- Küldjetek a hangosbemondóba üzenetet, hogy ma új hurcolás lesz - irányította a többieket Harry. - Niall, Liam, ti itt maradtok, készítsétek fel az estére Lizzie-t.
Ezután nagy kapkodás következett, Zayn, Louis és Harry szinte futva mentek ki a kocsihoz, onnan pedig az iskolába.
Ekkor fogtam fel, hogy mit is csináltam. Egy napon 2 elhurcolás lesz, miattam. Ilyen még soha sem fordult elő, de nekem köszönhetően ez is bekövetkezik.
- Hé! Miért sírsz? - kérdezte kedvesen Niall. Így még soha sem hallottam beszélni.
- Két hurcolás lesz ma miattam - szipogtam.
- Gyere ide - mondta, miközben ölelésre nyitotta a karjait.
Gondolkozás nélkül a mellkasára borultam, és ott zokogtam, átáztatva pólóját.
- Előkészítem a ruhákat, és a többi dolgot - szólt Liam, és kislisszant a szobából.
- Sajnálom, hogy olyan kegyetlen voltam - kezdte a szőke fiú, miközben simogatta a hátam. - Ígérem, soha többé nem leszek olyan veled.  És ühm.. - kereste a szavakat kínosan - nem lett volna szabad megtörténnie annak a dolognak a fürdőben. Hibát követtem el, sajnálom.
- K-köszönöm.
- Mit?
- H-hogy n-n-nem enged-ted, h-hogy el-vigyenek a-az ö-öregek - sírtam.
- Senki sem vihet el tőlem - vigasztalt. - Ne sírj kérlek.
Pár percbe beletelt, amíg abba tudtam hagyni a zokogást, bár ha arra gondolok, hogy mi is történik velem, akkor újra elönt a fájdalom.
- Figyelj, fel kell készítselek az estére.
Szólásra nyitottam a számat, de mégsem ejtettem ki egy hangot sem rajta.
- Liz, nyugodtan beszélhetsz, senki sem fog bántani.
- Mi lesz este?
- Úgy hívjuk árverés. Bár ez kicsit más, mivel itt emberekkel kereskedünk. Előtte van 3 óránk körülnézni, hogy milyen az áru.
- Nekem is el kell mennem? - érdeklődtem.
- Nem biztonságos egyedül itt maradnod. Gyere, Liam már biztos előkészítette a ruhákat.
Megfogta a kezem, így felhúzott, de nem sikerült túl magabiztosan talpraállnom.
- Mi az?
- Nem bírok állni - motyogtam lesütött szemmel. - Ringoval az edzőterembe voltam.
- Sajnálom. Neki ez szokása. Leviszlek - jelentette ki, majd egyből az ölébe vett.


***


- Szóval, hoztam neked egy teljesen más ruhát. - mondta Liam. - Lapos talpú cipőbe leszel, mert így tudni fogják, hogy nem vagy eladó. A ruhád fekete lesz, ezzel is kifejezve, amit az előbb mondtam. 
- Öltözz fel, utána megcsináljuk a sminkedet - folytatta Niall.
- Itt? - kérdeztem szégyenlősen.
- Majd nem nézünk oda.
Levetkőztem, majd felkaptam az a ruhát, amit Liam adott. Örültem, mert miközben átöltöztem, tényleg nem nézek rám. 
- Kész vagyok  - mondtam.
- Rendben, itt a nyakláncod - rakott fel egy piros, háromszöges ékszert Niall. - Megcsinálom a szád, Liam pedig a körmöd.
Erre a mondatára muszáj volt felnevetnem. 
- Mi van? - ráncolták a homlokukat egyszerre. 
- Hirtelen milyen lányosak lettetek - kuncogtam.
- Kibaszottul nem vagyunk lányosak - váltott hangot Liam.
Ezután nem beszéltünk, csak csinálták a sminkemet, vagy a körmömet festették. 
Már eltelt vagy másfél óra, hogy Harryék elmentek, de még nem jöttek vissza.
- Kész vagy - szólt Liam szárazon. 
Meglepődtem az eredményen, elég jól néztem ki, ahhoz képest, hogy ma mik történtek.

2014. május 10., szombat

4. rész

Ahogy Harry és Niall kiment, hangosan csapódott az ajtó. Csoda, hogy nem tört ki. Nemsokkal később Zayn is kirongyolt a szobából, miközben a haját igazgatta.

- Hozok rá valamit - mondta Louis, miközben a nyakamra mutatott.
Liam csendesen biccentett, majd miután kiment a szobából felém fordult. Az eddigi viselkedése alapján ő volt a legszimpatikusabb, már ha lehet arra ilyet mondani aki elrabolt. Na mindegy.
- Vedd le a ruhádat! - utasított, de a hangjában valamiféle törődés csengett. 
- Minek?
- Második szabály - mondta kimért hangon - Ha kérek valamit azt azonnal megcsinálod.
Miközben patakban folytak le a könnyek a szememből, leráncigáltam magamról a ruhát, így ma már másodszor álltam egy ismeretlen férfi előtt majdnem meztelenül.
Egyesével vette szemügyre az összes foltot a nyakamon, majd felemelte a kezeimet és azokat is megvizsgálta.
- Van még egyéb, öhm.. más... helyeken..  is ? - kérdezte félrenézve.
- Nincs.
Ahogy kiejtettem azt a szót, Louis lépett be az ajtón, majd azt belökte maga után. A kezében egy aktatáska volt.
- Ülj feküdj a kanapéra - mondta hidegen. Ő is egy volt azok közül, akik a frászt hozzák rám, szóval tettem amit kért.
A táskát az asztalra rakta, és felnyitotta. A nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mi van benne, de Liam teljesen eltakarta a kilátást.
Valami tubusos krémmel a kezükben mentek az ágy karfájához, így már láttam a táskát. Csak egy baj volt: hogy zárva volt.
A fiúk a kezükbe nyomtak egy keveset a krémből vagy a bánat tudja miből, aztán Louis a nyakamat, Liam pedig a lábamat kezdte el bekenni.
-  Ez mi? - kérdeztem félénken.
- Vízálló alapozó - válaszolta Louis - Gondolom tudod mire való.
Hát persze, hogy tudtam. A velem egykorú lányok, de még a fiatalabbak is literszámra kenik az arcukra. Aztán pedig még pár kiló sminkkel torzítják el a szemüket. Bár lehet, hogy ez csak nekem furcsa, mivel az édesanyám, se senki más soha nem vett se nekem, se a nővéremnek ilyet. Nem mintha rászorulnék.
- Miért vízálló? - kérdeztem.
De nem válaszoltak, csak szorgosan mázolták a lábamat.
- Miért vízálló?! - kérdeztem hangosabban
- Nem beszélsz így velünk, me... - mondta Louis, de hirtelen abbahagyta a dorgálást.

- Egy napot kellett volna kibírnod! - hallottuk meg Harry ordítását, a másik szobából. Tényleg hangos volt. Tényleg dühös. - Hogy a halálba vigyem így a Beatles elé?! Úgy viselkedik, mint valami idióta, akit most hoztunk ki a diliházból - ordított tovább - csak mert te éjjel-nappal kanos vagy!
- Te kérted, hogy tegyem helyre. - szólalt meg Niall.
- De nem úgy értettem, hogy dugd meg! - üvöltött. - Megfenyegethetted volna, bármit csinálhattál vele, csak ezt az egyet nem !

Közben az is leesett, hogy rólam van szó. Hogy én viselkedek úgy, mint egy idióta. Nem mondtak még rám ilyet. Borzalmasan fájt, és ahogy eleredtek a könnyeim, komolyan úgy éreztem magam, mint akit most hoztak ki a diliházból.
Ahogy végeztek a krémezéssel az elrabolóim , egyből ki rongyoltak a szobából, de közben még az egyik odaszólt, hogy öltözzek fel.
Szóval, most újra egyedül vagyok a szobámban, zokogok, és közben öltözködök.
- Be tudnátok végre fejezni? - hallottam meg Liam hangját abból a szobából, ahol az imént a göndörke és a szőke veszekedett. - Mindent hallott. Mindent - ordított . - Ezzel fogjátok elérni, hogy idióta lesz belőle.
Ezután már csak egy borzalmasan hangos ajtócsapódást hallottam. Na meg azt, hogy valami eszméletlen hangosan csattan a földön. Annyira, hogy az egész testem beleremegett.
Egyből az ajtóhoz rohantam, és a kulcslyukon próbáltam kinézni. A kezemmel a kilincset fogtam, hogy megtámasszam magam. Elég nehéz volt guggolni a magassarkúban, így egy rossz pillanatomban kissé meginogtam, és a kilincs is lenyomódott.  Az ajtó pedig kinyílt. Úgy látszik elfelejtették bezárni. Átsuhant egy gondolat a fejemben, hogy mit csinálnának velem akkor, ha megtudnák, hogy elszöktem. De nem érdekelt.
Ledobtam magamról a cipőt, és eszeveszett tempóban rohantam fel a lépcsőn. Nem érdekelt, hogy
mindenem fáj, hogy lehet elszakad a ruha. Futottam amerre láttam.
Úgy látszik jól csináltam, mert egészen a bejárati kapuig eljutottam. Csak az volt a gond, hogy mikor ki akartam nyitni, akkor kívülről valaki megelőzött. Viszont ő az ajtót nem húzta, hanem tolta.
Egyenesen a fejemre. Hangosan csattant a fa az arcomon, kibillentve egyensúlyomból. Így a fejem hátsó része a márvány kövön koppant, ezek összessége pedig elég volt ahhoz, hogy teljesen elveszítsem az eszméletem. 



- Sajnálom haver, nem tudtam, hogy az ajtó mögött van... - hallottam meg egy ismeretlen hangot. Kissé öreg lehetett az illető, de nem nyitottam ki a szemem, hogy megnézzem.
- Mindegy, ilyen állapotban már úgy sem kell nekünk. - válaszolt Harry, ha jól hallottam.
- Mit csináltok vele? - csendült fel megint az idős férfi hangja.
- Semmit. Ahogy most kinéz nem is kell. Pár nap és meghal. - szólt közbe valaki más. Zayn volt azt hiszem.
Próbáltam magam türtőztetni, hogy ne törjek ki zokogásban abban a pillanatban, hogy azt mondta megfogok halni. De nem sikerült. És ha már ezzel lebuktattam magam, vettem a fáradságot, hogy felemeljem a kezemet, és letöröljem a könnyeimet. Bár semmi értelme nem volt, mert újak jöttek a helyére. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy egy társalgóban vagyok, és a kanapén fekszek. A szobában a One Direction, és még egy társaság ül, de ők meglehetősen öregebbek.
- Mért nem öltök meg most? Megkönnyítenétek a dolgotokat, nem igaz? - kérdeztem üvöltve, a könnyeimmel küszködve.
Zayn nem húzta az időt, elővette a zsebéből a pisztolyát, majd a halántékomra szorította.
- A helyedben nem tenném - szólt az egyik öreg fickó.- Ha megölöd te is ugyanarra a sorsra jutsz.
- Mégis miért? - idegeskedett Zayn - Talán megölsz John?
- Nem, én nem. De ő biztosan azt fogja tenni - mutatott Niallre.
- Ez az a dolog, amiért mi jöttünk, nem pedig ti - mondta a társa, akinek a dzsekiére a Paul név volt varrva.
- Ringo vidd Liz-t az edzőterembe. - szólt gyorsan közbe Harry.
A  szemüveges, szakállas férfi, Ringo, megfogott a lábamnál, és a hátamnál, és az ölében cipelve indult ki velem a szobából, de útközben a göndörke még megállított minket.
- A szabályok ugyanúgy érvényesek, és ha megtudom, hogy tiszteletlenül viselkedtél, akkor ő fogja megtanítani neked, hogy hogyan kell viselkedni - suttogta a fülembe - és az ezerszer rosszabb, mint mi.
Ezután Ringo kivitt az ajtón, majd az edzőterembe cipelt.
- Ringo Starr vagyok - nyújtotta a kezét.
- Lizzie Miller - suttogtam.
- Mond csak Lizzie, voltál már edzőteremben? - érdeklődött, miközben a feje tetejére tolta a szemüvegét.
- Nem.
- Sebaj. Állj fel, és gyúrunk egy kicsit.
Nem kérdezett, úgyhogy nem válaszoltam, csak felálltam. Kezét a derekamra tette és így vezetett a súlyzókhoz.
- Elsőre elég lesz egy 10 kilós - mondta, majd a kezembe nyomta a sportszert.
Nagyon nehéz volt, minden erőmmel azon voltam, hogy ne ejtsem el.
- Ha száz emelést rendesen megtudsz csinálni, akkor jutalmul mehetsz a futópadra.
Milyen kedves. Jutalmul mehetek futni..
Bólintottam, majd próbáltam felemelni a súlyt. Édesapám sokszor nézet súlyemelést, lökést vagy egyéb hasonló sportokat, szóval elméletben hibátlanul tudtam, hogy hogyan kell felemelni a rudat, viszont élőben ez nem ment olyan egyszerűen.
- Fel... Le... - mondta Ringo.
Néha még a könnyem is kicsordult annyira erőlködtem, a folyamatos nyögések az emelésnél, pedig már fel sem tűntek.
Remegve toltam fel a súlyt, és ugyanígy engedtem le.
- Tudod jól hallani ahogy nyögsz, és még jobb lenne, ha nem egy súly miatt, hanem miattam tennéd, de most már befejezted. - szólt hozzám perverz mosollyal.
Undorító.


 Itt is van a negyedik rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha igen, akkor iratkozzatok fel, írjatok vélemény!
 U.i.: Szeretném megköszönni, hogy ennyien feliratkoztatok. Mikor tegnap megláttam a sok látogatót, és követőt, komolyan sokkos állapotban voltam. :')

By.: 1DGirl

2014. május 4., vasárnap

3. Rész

Pár percig csak némán álltam az ajtó előtt, és bámultam azt. Próbáltam felmérni a helyzetemet. De mindig csak odáig jutottam, hogy elhurcoltak. Elhurcoltak, és egyik másodpercben kedvesek hozzám, a másikban pedig úgy kezelnek, mintha az övéjük lennék. Már a gondolatától, hogy ebbe a helyzetbe kerültem könnyek szöknek a szemembe, és kavarog a gyomrom. Nem bírtam tovább állni, a lábaim akaratlanul összeroskadtak. A kezeimet gyorsan magam elé raktam, hogy tompítsam az ütést. Nem volt erőm felállni, ez okból inkább a földön összekuporodva feküdtem.

Sejtésem sincs, hogy hány órán keresztül aludhattam a földön. Lassan feltápászkodtam a padlóról, és a franciaágyhoz mentem. Fáradtan, és hisztisen dobtam le magamat az ágyra. Fáradtan, mert kimerített ez a nap, pedig még csak dél lehet; hisztisen, mert mikor felkeltem azt vártam, hogy otthon ébredek fel. Már az otthon szótól is a síró görcs kerülget.
Ahogy kezeimmel letöröltem könnyeimet, megláttam magammal szemben egy fali órát. Magasan volt, talán 30 centi választotta el a plafontól.
Bár ebbe a szobába semmi sem illik, ez tényleg nem volt idevaló. Modern, ezüst színe volt, belül pedig fekete. Most, hogy észrevettem, arra is rájöttem, hogy idegesítően hangosan kattog.
A lényeget nem is néztem: az óra 12 : 15 - öt mutatott.

Eléggé unatkoztam, szóval a fal elé - ahol volt az óra - raktam egy széket, és levettem a kattogó vekkert. Megfordítottam, és megpróbáltam kikapcsolni. De le volt csavarozva a hátulja. Nem volt más választásom, vissza kellett raknom az órát. Azonban, mikor a falra akartam helyezni, megláttam, hogy miért pont oda rakták. A falon egy hatalmas lyuk tátongott, és még rács sem volt rajta. Nem láttam, hogy mi volt lyuk mögött, mivel sötét volt azon a helyen.
Leléptem a székről, visszaraktam a helyére, aztán az ágyra ültem.
Most a szekrényen akadt meg a szemem. Ez hasonlított a többi bútorhoz, ami a palotában van.
Elé léptem, majd kinyitottam mind a két ajtaját. Azt vártam, hogy üres lesz. De nem volt az. Az egyik felében az én ruháim voltak. Azok, amelyek eddig az otthoni szekrényemben lapultak. A másik oldalon, pedig teljesen idegen, női ruhák. Mindegyik akkora volt, mint az én méretem, ami azt jelenti, hogy valószínű az enyém.
Kivettem a saját ruháim közül egy pulcsit, és magamra húztam.
- Arra nem lesz szükséged - hallottam meg egy férfi hangot. Hátrafordultam, és szembetaláltam magam Niall- el .
- Mért nem ?
- Nem sikerült megértened, hogy nem beszélsz, csak ha kérdezlek? - szólt rám kissé idegesen. - Harry küldött, hogy vigyelek el fürdeni.
- Egykor? - értetlenkedtem.
- Megmondtam, hogy kussolsz - ordított rám, majd egy lépést közeledett felém. Most már ha akartam volna, akkor sem tudtam volna megszólalni. Borzalmasan féltem, hogy bántani fog.
- Vedd le a pulóvered - utasított.
Megtettem amit kért, majd ledobtam az ágyra a ruhadarabot.
- Most pedig - mondta, és megint csökkentette köztünk a távolságot, aztán pedig a hátam mögé lépett, és felkapott a vállára. - Elmegyünk fürdeni.

Nem csináltam semmit, hogy kiszabaduljak szorításából. Lógtam rajta, mint egy rongybaba, és reszkettem a fájdalomtól, és a félelemtől.
Felcipelt jó pár lépcsőn, ezután pedig bevitt egy szobába, ami valószínűleg a sajátja volt.
- Menj a fürdőbe, mindjárt megyek utánad, van egy kis elintézni valóm.

Remegő lábakkal indultam meg a fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy mi is vár rám. Niall kegyetlen, és tudtam, hogy kíméletességet sem ismeri. Ahogy beléptem a tágas térbe, a hideg rázott ki. Rossz érzés fogott el, s minden vágyam az volt, hogy kiszabadulhassak, messze mehessek. 
Pár perc elteltével hallottam magam mögött becsukódni az ajtót, majd a zár árulkodó hangját. Remegő lábaimmal megfordultam, s egyből egy kék, igéző szempárral találtam szembe magam. Közelebb lépett, és csípőmet erőteljesen markolta meg. 
- Meg fogod tanulni, hogy mikor is kell befogni a kicsi szád. - nézett le rám 
Szívem eszeveszettül dübörgött mellkasomban. Testemet félelem járta át. Hirtelen magához rántott, s számat vadul csókolta meg. Nyelvével szétfeszítette ajkaim és fájdalmas csókolni kezdett. Hányinger kerülgetett, ahogyan nyelvét torkomon tuszkolta le. Nem csókoltam vissza, amíg meg nem harapott, se a vér is kiserkent ajkamon. 
Hátra felé kezdett el tolni, míg a pultnak nem ütközött fenekem. Határozottan, a csókot meg nem szakítva ültetett fel. Kezeimet megfogta, és pólója aljához vezette. Kényszerített, hogy szabadítsam meg a ruhája által okozott fogságból. Földön kötött ki, ahogy az én blúzom is.
Leemelt a szekrényről, s a zuhanyfülke felé kezdett húzni. Akaratosan álltam meg egy helybe. Amint tudatosult benne az ellent mondásom vissza lépett elém. Szorosan állt, préselődött hozzám. Hajamba vezette kezét, ujjai köré fonta szőke tincseim, s erőteljesen hátra húzta. Szemhéjaimat lehunytam a fájdalmas érzés miatt. 
- Nézz rám! - parancsolóan hangoztak fel a szavak - Kibaszott életbe, azt mondtam, hogy nézz a szemembe!
Mély levegőt vettem, s a könnytől csillogó szemeimmel felnéztem rá. Arcán tisztán tükröződött ki a düh. Szemei szikrákat szórtak az akaratosságom miatt. Úgy, ahogyan fogott húzott be magával a zuhanykabinba. 
Víz csobogott, forróság töltötte meg a kisebb helységet. Pára volt jelen mindenhol. A rajtam lévő nadrág, s felül a melltartóm már nedvesen nehezedett a testemre. 
Eltávolodott tőlem, és megszabadult minden ruhájától. Meztelen állt előttem. Bármennyire is féltem, reszkettem Tőle, tetszett a látványa. Kidolgozott felsőtestén, kockái kirajzolódtak, s forró víz cseppek csordultak le rajta. Piruló arccal pillantottam lejjebb, egészen meredező férfiasságára. Nagyot nyeltem a látvány okozta pezsgés miatt. Számomra teljesen új helyzet volt ez az egész, és ezzel pontosan tisztában volt Ő is.
Félelem uralkodott testem felett, így inkább a csempének simulva álltam, s vártam következő lépését. Hamar átszelte a közöttünk jelen lévő távolságot, s magához vont. Nyakamat kezdte el éles harapásokkal illetni. Fájdalmasan szívta meg, majd fogait húzta végig a területen. Erősen szorítottam össze szemhéjaim, s igyekeztem kizárni mindent. Ám úrrá lett rajtam minden érzelem. 
Éreztem, ahogyan ujjai a nadrágom gombjával, s a cipzárral babráltak, de hamar tudhattam magam már teljesen meztelenül. Feszengtem, nem kifejezés, hogy mennyire. Melleimnek esett, a bimbókat felváltva halmozta el harapásikkal, majd erőteljes szívásokkal. Fájt. Nem kifejezés, hogy mennyire is nagy fájdalmat éreztem, akkor ott, abban a percben. 
Elszakadt Tőlem, lenézett a könnyáztatta arcomra, s talán egy pillanatra megbánás tükröződött arcán, ám ahogy jött, úgy is tűnt el. 
- Most megtanulod, hogy amikor kussba kell lenned, akkor azt betartod. - kényszerített térdre maga előtt
Erekciója előttem feszült, míg Ő ujjaival körbe fonta, s magát kezdte el kényeztetni. Ajkain mosoly ült, de amint megéreztem hajamban hatalmas tenyerét, tudtam a sorsom. Pillanatokon belül számban tudhattam hatalmas tagját. Szemhéjaimat szorosan zártam össze, s próbáltam visszafogni a fulladás érzését. Szorosan fogott a tarkómnál, miközben csípőjét mozgatta. Kezeim combján voltam valamiféle ellentartás végett, de semmit nem értem el vele. 
Pár perc elteltével éreztem, ahogyan megremeg számban, majd örömét is. Szemeim még mindig szorosan össze voltak zárva. Kihúzta számból magát, s felállított. Megvárta míg lenyelem, majd háttal fordított magának. Lábaimat terpeszbe kényszerítette, míg bepozicionálta magát. Kezeimet a csempére nyomta, majd csípőmre tette kezeit, s egy erőteljes lökéssel hatolt belém. 
Felsikítottam a rám törő éles, feszítő fájdalom miatt. Könnyek végig szántották pirosló arcom. Homlokomat a csempének döntöttem, de Ő egyből magához húzott. Hátam mellkasának csapódott, s már mozgásra is bírta csípőjét. Minden mozdulata komoly fájdalmat vont maga után. Kezeit melleimre vezette, s lökéseivel párhuzamban markolta meg őket. Fejemet hátra vetettem vállára. 
Tűrtem, mert muszáj volt. Bármennyire is égetett belülről a fájdalom, s éreztem undort magam miatt, elviseltem. Fájdalom nem múlt el, sőt egyre jobban átvette testem felett az uralmat a zsibbadás. Forogni kezdett minden, majd homályosulni. Pillanatokon belül megéreztem  magamban Niall nedvét, és ezzel megbizonyosodtam arról, hogy vége a szenvedésemnek. 
- Remélem megtanultad, hogy mikor is kell befogni az élvezetes kis szádat. - suttogta fülembe kimért hangnemben - Bár kicseszettül oda vagyok az ajkaidért. - simított végig rajtuk, majd nyakamba csókolt.

***

A " szobámban", az ágyon feküdtem, és próbáltam aludni. A fájdalom amit Niall nemrég okozott, most sem enyhült, sőt, még jobban erősödött. Bár a kínzása után tényleg megfürdetett, nem erre számítottam,  mikor Harry kijelentette, hogy a szőke fiúval fürdök.  Miután visszacipelt a pincébe, azóta megállás nélkül sírok. Semmilyen gondolat, emlék, vagy bármi más nem tudja elfeledtetni velem azt, amit tett velem.

- Itt van a ruhád Lizzie ! - mondta Louis, miközben az ágy mellé lépett. Felnéztem rá a bőgéstől kipirosodott, és bedagadt szemeimmel, majd olyas valamit láttam az arcán, amit soha sem gondoltam. Félelmet. 
Gyorsan elkapta a tekintetét, majd a ruhát a kanapéra dobta, és szinte kirohant a szobából. 
Felkeltem az ágyból, majd a kanapéhoz léptem, és  megtöröltem a kezemmel a szememet. Jól nézett ki a ruha. Ilyet a családom soha sem engedhetett volna meg magának, ráadásul a cipő biztos került dupla annyiba, mint a ruha. 

Ajtó csapódást hallottam, majd az összes fiút a szemem előtt. 
- Miért sírtál? - kérdezte Harry, bár a hangjában semmi törődés nem volt.
- Hiányoznak a szüleim - hazudtam. 
- Ezért hisztiztél több mint 3 óráig?- kérdezte Zayn is.
- Igen - mondtam szipogva.
- Vedd fel a ruhádat, el kell vinnünk valahová - utasított Louis. 
Kellemetlenül éreztem magam, hogy 5 fiú szem pár előtt kell öltözködnöm, de ami miatt legjobban féltem, hogy észreveszik mit művelt Niall a nyakammal. Nem mintha megfenyegetett volna, hogy hallgassam el a történtetek, de undorodom magamtól, hogy nem ellenkeztem minden porcikámmal, hogy megerőszakoljon. 
- Második szabály - mondta Liam.
- Ha kérünk valamit azt kurvára megcsinálod - idegeskedett Zayn. 
Így hát elkezdtem kigombolni a nadrágomat, majd lehúztam a lábaimon. A zoknimat is levettem, aztán pedig a pulcsimat kezdtem le cipzározni. Remegve levettem a pólómat, így már egyetlen bugyiban álltam a fiúk előtt. Szerencsére a hajam eltakarta a harapásokat a nyakamon, és a mellemet is teljesen eltakarta. Tényleg megérte sok éven át növeszteni. 
Felvettem a kanapéról a ruhát, majd belebújtam, de a cipzár felhúzása nem sikerült egyedül.
- Segítek - lépett mögém Liam, majd megfogta a cipzárt.- Tedd oldalra a hajad. 
Ahogy mondta a hajamhoz nyúltam, de ő ellökte a kezemet, és a bal vállamra söpörte az egészet. 
Teljesen felhúzta a cipzárt, majd végigsimított a hátamon, de a közepénél megakadt a keze. 
- Bántottad magad? - kérdezte dühösen.
- Nem, dehogy - védekeztem egyből.
- Akkor mért néz ki úgy a nyakad, mintha átsúroltad volna dörzspapírral?  - szált be a vitába Louis is. 
- Mégis honnan a fenéből szereztem volna dörzspapírt? - keltem ki magamból. 
- Nem beszélsz velünk ilyen hangnemben - ordított rám Zayn. 
- Mind kussoljatok - kiabált borzasztóan hangosan Harry. Közelebb jött hozzám, majd a nyakamat kezdte vizsgálni, egy-egy szíváson pedig végigsimított, mire fájdalmasan nyögtem. - Ki szívta ki a nyakát? - ordított az előzőnél is hangosabban. Féltem tőle. - Mikor elhoztuk semmilyen ütés, harapás és egyéb dolog nem volt rajta - mondta most kimért hangon - Egy kibaszott napig kellett volna kibírnotok! Egy nap! - üvöltött. 
Földre szegezett tekintettel álltam, és a zokogás küszöbén állva remegtem. 
Néma csend telepedett ránk, majd Harryt láttam, hogy töpreng valamin, aztán megszólal:
- Niall, gyere velem - mondta idegesen, ökölbe szorított kézzel. -  Louis csinálj valamit a nyakával, Liam te pedig nézd meg, hol vannak még rajta foltok. Zayn te meg kezdj már valamit a hajaddal úgy nézel ki mint egy kibaszott láma! - ordított megint, majd Niall-t maga után rántva távozott a szobából.



Remélem tetszett a harmadik rész. Ez jóval hosszabb lett, mint ahogy eredetileg terveztem, úgyhogy bízok benne, hogy boldogok vagytok. Azért különleges ez a rész , mivel a +18 - as jelenetet, nem én írtam, hanem a tehetséges Szasza, akinek az írásait itt találhatjátok meg. Itt is szeretném megköszönni neki, hogy ilyen csodálatos jelenetet vetett papírra.

 By.: 1DGirl

2014. április 29., kedd

Szavazás

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien feliratkoztatok, kommenteltetek és értékeltétek a részeket. Nagyon jó olvasni a pozitív visszajelzéseket.
Másodszor: Láttam, hogy páran kértétek, hogy hamar hozzam a részeket, de mivel hét közben eléggé el vagyok foglalva a tanulással, nem biztos, hogy jut majd rá időm.
Most, szerda után ünnep nap van, és hosszú hétvége, ezért a családommal elutazunk. Holnap tudnék még felrakni egy részt, de nem vagyok biztos benne, hogy túl izgalmasra sikerülne. Utána legkésőbb vasárnap tudnék folytatást hozni ( erre a napra valami meglepetéssel készültem/tünk.)
Szóval arra gondoltam, hogy döntsétek el ti, mikor szeretnétek részt.
Első lehetőség : Szerdán - egy szokásos, de lehet kicsit unalmas rész
Második: Vasárnap - egy extra hosszú rész meglepetéssel 
Kommentbe írjátok a választásotokat!

 

Még egyszer köszönöm, ölel titeket : 1DGirl

2014. április 27., vasárnap

2. Rész

A busz ajtaját becsukták, és Louis előreült, hogy vezessen. Az ülések egymással szemben voltak, elől 2 ember fért el, hátul pedig 8.
Én ültem Zayn és Niall között, szemben velem Liam és Harry.
- Hova visztek? - kérdeztem, még mindig sírva.
- Nem megmondtuk, hogy kussolj?! - ordított rám Niall.
- Sa-sajnálom - dadogtam zokogva.
- Ha még egyszer megszólalsz olyat teszek amitől se járni, se beszélni nem fogsz tudni. - Szólt rám Harry is.
Pontosan nem értettem, hogy ezzel mit akar mondani, de ha jobban belegondolok, hogy egy fiú hogyan tud olyan helyzetbe hozni, hogy se járni, se beszélni ne tudjak... inkább csendben maradtam.
- Hány éves vagy szépségem? - kérdezte Liam.
Csendben maradtam, nem mertem megszólalni.
- Ha kérdezünk kibaszottul válaszolsz - mondta nyersen a fülembe Niall, majd átrakta kezét a vállamon.
- T-tizenhét - szinte suttogtam.
Undorodtam tőle: attól ahogy beszél, a stílusától. A kinézete? Az leginkább ijesztő volt.
Szólásra nyitottam a számat, de ahogy eszembe jutott az előző figyelmeztetés inkább be is csuktam.
- Egy kérdésed lehet - mondta Liam.
- Mit fogtok velem csinálni?
- Az attól függ Liz, hogy hogyan viselkedsz. - mondta Harry. - Ha jó leszel, akkor a magunk módján mi is jók leszünk hozzád.
- Viszont ha az ellenkezőjét csinálod annak, amit kérünk, vagy rossz dolgot teszel, akkor ne számíts arra, hogy kedvesek leszünk veled. - folytatta Zayn.

- 20 perc múlva ott leszünk - szólt hátra Louis.
- Rendben tesó - mondta Harry.
- Elmondjuk a szabályokat - kezdte Niall. - Az első: nem próbálsz meg elszökni. Majdnem lehetetlen lesz kimenned a házunkból, de ha mégis rajtakapunk, hogy megpróbálsz elmenni, akkor gondoskodunk róla, hogy ne tudj járni egy ideig.
- A második: - folytatta Harry - Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed.
- A legutolsó, és egyben a legfontosabb : nem tehetsz magadba kárt semmilyen módon. - mondta Zayn.
- Ha ezeket betartod, akkor soha sem lesz igényed a harmadik szabály megszegésére - mondta Louis.
- Értetted? -kérdezte kis éllel a hangjában Zayn.
- I-igen.

A busz lassulni kezdett, majd nemsokára megállt. A fiúk egyesével szálltak ki a járműből, a végén csak Liam és én voltunk bent.
- Menj csak - mutatott kezével az ajtó felé.
Ahogy kiléptem ő is követett, majd bezárta az ajtókat.
Szétnéztem, hogy hol is járhatunk, majd mikor rájöttem, szám o alakot formált.
- Ez a Buckingham Palota? - kérdeztem ámulva. - Mit keresünk itt?
- Nem értesz a nyelvünkön? - kérdezte hangosan Zayn - Fogd be a szádat.
- Nyugi Zayn, én majd gondoskodom róla, hogy befogja - mondta vigyorogva Harry. Nem vagyok verekedős lány, sőt, az erőszak ellen vagyok. De legszívesebben behúztam volna neki, hogy letöröljem azt az önelégült mosolyt a képéről.

Gondolkodásom közepette két erős kéz fogta meg a derekam, és emelt fel.  A vállára dobott, így az erősen belevágott a hasamba.
- Aú! - ordítottam fel fájdalmamban.
- Ne nyavalyogj már!  - szólt vissza Harry, miközben szabad kezével rácsapott a fenekemre.
- ÁÁ! - sikítottam újból. Azt hiszem ez nyomot fog hagyni.
- Kussolj már Liz! - szólt idegesen és megint megcsapott.
Magamban zokogtam, és dühösen vertem kezeimmel Harry hátát. A lábammal kapálóztam, de úgy látszott egyáltalán nem érdekli. Pár percig próbálkoztam, hogy tegyen le, de elég fárasztó volt rúgkapálni, miközben a válla minden egyes lépésnél a hasamba vájódik.
 - Lenyugodtál? - érdeklődött.
- Igen - fújtattam idegesen.
Majdnem 10 percig vitt a vállán, amíg beértünk a palotába. Még soha sem voltam itt, gyönyörűen nézett ki.
- Letennél végre? - kérdeztem nagy éllel hangomban.
- Beviszlek a szobádba, és utána járhatsz csak majd a saját lábadon. -válaszolt.
5 Percig még a vállán lógva vitt le a lépcsőn, majd be egy ajtón. Harry gondosan bezárta maga után az ajtót, utána pedig lerakott.
Körülnéztem, és egy börtöncellára hasonlító helyen találtam magam. De valahogy mégsem volt az. A fal nem volt kifestve, szürke színe betöltötte a teret. Nem értettem miért, de a falakra rozsdás rács volt felszerelve. A szobában oda nem illő bútorok díszelegtek. Valószínűleg a palota szebbik részéből hozták ide őket. Egy kanapé, dohányzóasztal, íróasztal, szekrény és egy franciaágy volt elhelyezve.
- Itt fogsz lakni, jövő hónap 19.-ig - mondta Harry - A mi szobánkban van fürdőszoba, mindig azt fogod használni. Három kérdést tehetsz fel.
- Hol fogok lakni január 19. után? - használtam fel az első kérdésemet.
- Ha kibírod addig, akkor kapsz egy rendes szobát, ami nem a pincében van.
- Mire kellek nektek? - érdeklődtem tovább, felhasználva 2. kérdésem.
- Tesztelünk, a magatartásod - mondta. - Ha jól viselkedsz nemsokára egyikünké lehetsz.
Undorodó hangot adtam ki a második mondatára.
- Megígérem nemsokára nem így fogsz érezni - nevetett perverz mosollyal. - Van még egy kérdésed.
- Éheztetni fogtok? - kérdeztem, miközben kicsordult egy könnycseppem. Soha nem éheztettek még direkt.. De régebben volt, hogy nem tudtunk minden nap enni, mert nem volt rá pénzünk.
- Nem - mondta, majd közelebb lépett hozzám. A teste felém tornyosult, feje közeledett enyémhez. Megrémülve léptem egyet hátra.
Idegesen morgott, majd felém közelített. Minden előre tett lépésénél én hátráltam egyet. Azonban a szoba nem volt végtelen, így nemsokára hátam erősen hozzávágódott a falhoz. A göndör fiú hozzám nyomta testét, csökkentve azt a kevés távolságot is közöttünk.
- Most csókolj meg! - mondta parancsolóan.
Nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem.
- Emlékszel a második szabályra?
" Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed." 
- Kicseszettül válaszolsz, ha hozzád beszélek - ordította az arcomba, miközben belemarkolt a csípőmbe.
- I-igen. - válaszoltam.
- Akkor tedd amit kértem - mondta, majd megfogta a fejemet és maga felé fordította. 
Az az igazság, hogy még soha sem csináltam ilyet. Az iskolában, sem máshol nem voltak barátaim, fiúk meg pláne nem.
Kérdően néztem rá, majd szólásra nyitottam számat, habár tudtam, hogy nem jó ötlet.
- Én..m-még...
- Még nem csináltál ilyet nem igaz? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - válaszoltam lesütött szemekkel.
- Megmutatom - mondta, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Kezeivel birtoklón markolt a fenekembe, mire megpróbáltam őt teljes erőmből ellökni. De az ő erejéhez képest én borzalmasan gyenge voltam : úgy állt ott, mintha semmi sem történt volna. Nem jutott eszembe jobb ötlet, szétnyitottam a szám, hogy beletudjak harapni az ajkába. De ő ezt másképp értelmezte, ugyanis nyelvét áttolta az én számba. Minden porcikámmal azon voltam, hogy ellenálljak neki. Én próbáltam! Tényleg próbáltam, de nem bírtam sokáig. Elengedtem magam, hagytam, hogy nyelvem válaszoljon bársonyos cirógatására.
- Jó kislány - mondta elégedetten, majd távolabb lépett egyet. - Azonban, mivel az elején nagyon makacs voltál.. ma Niall-nél fürdesz. Ő majd megtanítja neked, hogyan kell viselkedni. - mondta, majd kiment az ajtón, és kívülről bezárta azt.

Itt is van a második rész. Kicsit hosszabbra sikerült, mint az előző, remélem ez elég hosszú. Köszönöm az előzőhöz a kommenteket! Ha tetszett iratkozzatok fel.
By.: 1DGirl


1. Rész

2013. December 19. Csütörtök

Reggel hatkor ébresztettet a telefonom. Viszont nem csak az írta, hogy: "Jó reggelt, ideje felkelni", hanem, hogy ma van az elhurcolás napja. Minden hónap 19. napján jönnek, és elhurcolnak egy nőt és egy férfit. Ezen a napon minden ember kényelmes, normális ruhában jön iskolába, smink és ékszerek nélkül. A gyerekek elbúcsúznak otthon a szüleiktől, ha esetleg bármi is történne.
Én is így tettem. Pár perccel, a telefon csörgése után a fürdőbe mentem, lezuhanyoztam és fogat mostam. Kifésültem hosszú szőke hajamat, és egy haj gumival összefogtam. Egy farmer nadrágot, rózsaszín pólót, és egy zöld színű pulcsit vettem fel. Átmentem a konyhába, ahol már az édesanyám, az édesapám, és a nővérem már étkezett. Gondterheltnek tűntek. Meg is van rá az okuk, mert lehet, hogy ma vagyok itthon utoljára. A nővérem múlt hónap 20.-án lett 19, tehát neki már nem kell aggódnia a hurcolás miatt.
- Éhes vagy? - kérdezte mézédes mosollyal édesanyám - Palacsintát csináltam.
- A kedvencedet - tette hozzá édesapa.
- Igen,éhes vagyok.  Köszönöm szépen.
Mikor ezt kimondtam édesanyám abbahagyta az evést, és a polchoz ment, hogy tányért, poharat és étkező eszközöket hozzon nekem.
- Tessék drágám - mondta, miközben elém helyezte azokat.
- Hányat kérsz Liz? - kérdezte a nővérem.
- Hármat lécci - mondtam.
Kirakta a tányéromra a palacsintákat, aztán nyomott rá sok-sok tejszínhabot, majd  megkoronázta pár eperrel.
- Hű - néztem az ételre, miközben megnyaltam a számat - köszönöm.
A reggeli további része csendben telt. Nem szólt hozzám a családom, csak pár aggódó pillantást kaptam.
Miután befejeztük, még gyorsan átszaladtam a szobámba a táskámért, a tükörben vetettem egy pillantást magamra és mentem is búcsúzkodni.
- Elviszünk kocsival - mondta édesapám.
- Köszönöm szépen .
Az egész család beszállt a kocsiba, azt követően elindultunk az iskolába.
- Izgulsz? - kérdezte a nővérem.
- Én öhm.. - próbáltam valami értelmeset kinyögni.
- Nincs miért izgulnod - vágott a szavamba édesanyám. - A családod egyik tagját sem hurcolták el már három generáció óta.
- Mikor ti gyermekek voltatok, akkor melyik banda rabolta el az embereket? - érdeklődtem.
- The Beatles - suttogta édesapám.  - De ők ma már nem tesznek ilyet .
- Mégis miért nem? - kiváncsískodott a nővérem.
- Mert meghaltak - válaszolta. - A One Direction nem léphetett úgy uralomra, hogy közben egy másik, öreg banda is rettegésben tartja az iskolát. Ezért megölték őket.
Ahogy befejeztük a beszélgetést már a sulihoz is értünk. Édesapám leparkolt, majd egyszerre szálltunk ki az autóból.
- Lizzie Miller - kezdte anyám . -Bármi történjék, tudd, hogy mindig szerettelek, és szeretni is foglak.
Egy ölelésbe vont, majd két puszit nyomott arcomra.
- Én is így érzek édesanya - mondtam, miközben letöröltem egy könnycseppet az arcomról.
- Ugyancsak ezt kell mondanom Liz - mondta apám. - Nagyon szeretlek, és szeretni is foglak.Vigyázz magadra, és fogadj szót mindenkinek.
Ő is megölelt, majd megpuszilta a fejem tetejét.
- Szeretlek titeket - mondtam búcsúzásképp, majd a nővéremmel bementünk együtt az iskolába.
Mikor  a termem ajtajához értünk, szoros ölelésbe vont.
- Fogadj szót nekik, soha ne ellenkezz, és ne ölesd meg magad - suttogta a fülembe - Szeretlek.
- Szeretlek .
Gyengéden eltolt magától, majd az ajtó felé tolt, és el is indult a saját osztályába.

Ahogy beléptem a terembe, felcsendült a csengő. Gyors léptekkel közelítettem a padomhoz. A hetesek a tanár előtt állva jelentették a hiányzókat, aztán a helyükre siettek.
- Jó reggelt osztály - mondta határozottan Mr. Higgins. - Mindenkinek szorítok .
Együtt érzően beszélt, de úgy vélem minden osztálynak ezt kell mondania.
- Üljetek le és nyissátok ki a könyvet a ... - mondta, de valaki félbeszakította.
- Senki sem ül le, mindenki feláll, kihúzza magát. - mondta  ordítva az a férfi, aki berontott az előbb az ajtón. Barna, felzselézett haja volt, és barna szeme. Fekete pulcsit viselt.
Őrjítően lassan sétált végig a teremben a gyerekek között. Lehajtott fejjel álltam, mikor elment mellettem. Tovább is ment, de továbbra sem emeltem fel a fejem. Egy ajtócsapódást hallottam, majd idegesen fújtam ki a levegőt.
Megmenekültem.
Aztán egy újabb ajtó csapódás, és pusmogást hallottam.
- Ő az - mutatott rám a barna hajú vigyori képpel - Hasonlít Niall-re.
- Rendben, hozd. - válaszolt a mellette álló férfi, akinek barna göndör haja volt, és zöld szeme.
Vagy mégsem.
A felzselézett hajú a hátam mögé lépett, majd megfogta a csípőmet. Már azon voltam, hogy elvigyem onnan a kezét, mikor eszembe jutott mit mondott a nővérem.  " soha ne ellenkezz"
- Gyere szépség - suttogta a fülembe, majd a vállára kapott, és úgy vitt ki az ajtón.
Senki sem mondott nekem semmit, csak csöndben álltak, mikor kivittek a teremből. A szememből patakoztak a könnyek, átáztatva a pólóját.
- Nyugalom szépségem, nincs semmi baj - mondta suttogva, hogy csak én halljam.
Kiértünk az iskolából, majd egy vakítóan sárga buszba cipelt be.
Nem tudtam elrejteni a félelmemet, zihálva vettem a levegőt, közben folyt a könnyem, és remegtem is.
Fájdalmasan felkiáltottam, mikor a buszba csak úgy bedobott.
- Befogod a szád, vagy én hallgattassalak el ? - kérdezte a göndör.
- A nevem Niall Horan - mondta a szőke srác. - Aki cipelt, az Liam Payne..
- A göndörke pedig Harry Styles - folytatta egy aranyszemű, fekete hajú, kicsit sötétebb bőrű pasas. - Én Zayn Malik vagyok.
- Louis Tomlinson - intett egy kék szemű, magas, barna hajú fiú.
- Miért csak egyedül engem raboltatok el? - kérdeztem félénken.
- Nem szólalsz meg, ha csak mi nem kérdezünk - ordított rám Zayn, majd erősen belecsípett a csípőmbe.
- Mi a neved? - kérdezte Liam.
- Lizzie Miller - dadogtam.
- Nos Liz, azért vagy egyedül, mert a fiú akit kiválasztottunk inkább választotta a halált, mint minket -  mondta Louis.


Remélem tetszett az első rész. Írjatok véleményt, vagy jelöljétek be, ha tetszett. Nemsokára jön a következő rész.
By. : 1DGirl