2014. április 27., vasárnap

2. Rész

A busz ajtaját becsukták, és Louis előreült, hogy vezessen. Az ülések egymással szemben voltak, elől 2 ember fért el, hátul pedig 8.
Én ültem Zayn és Niall között, szemben velem Liam és Harry.
- Hova visztek? - kérdeztem, még mindig sírva.
- Nem megmondtuk, hogy kussolj?! - ordított rám Niall.
- Sa-sajnálom - dadogtam zokogva.
- Ha még egyszer megszólalsz olyat teszek amitől se járni, se beszélni nem fogsz tudni. - Szólt rám Harry is.
Pontosan nem értettem, hogy ezzel mit akar mondani, de ha jobban belegondolok, hogy egy fiú hogyan tud olyan helyzetbe hozni, hogy se járni, se beszélni ne tudjak... inkább csendben maradtam.
- Hány éves vagy szépségem? - kérdezte Liam.
Csendben maradtam, nem mertem megszólalni.
- Ha kérdezünk kibaszottul válaszolsz - mondta nyersen a fülembe Niall, majd átrakta kezét a vállamon.
- T-tizenhét - szinte suttogtam.
Undorodtam tőle: attól ahogy beszél, a stílusától. A kinézete? Az leginkább ijesztő volt.
Szólásra nyitottam a számat, de ahogy eszembe jutott az előző figyelmeztetés inkább be is csuktam.
- Egy kérdésed lehet - mondta Liam.
- Mit fogtok velem csinálni?
- Az attól függ Liz, hogy hogyan viselkedsz. - mondta Harry. - Ha jó leszel, akkor a magunk módján mi is jók leszünk hozzád.
- Viszont ha az ellenkezőjét csinálod annak, amit kérünk, vagy rossz dolgot teszel, akkor ne számíts arra, hogy kedvesek leszünk veled. - folytatta Zayn.

- 20 perc múlva ott leszünk - szólt hátra Louis.
- Rendben tesó - mondta Harry.
- Elmondjuk a szabályokat - kezdte Niall. - Az első: nem próbálsz meg elszökni. Majdnem lehetetlen lesz kimenned a házunkból, de ha mégis rajtakapunk, hogy megpróbálsz elmenni, akkor gondoskodunk róla, hogy ne tudj járni egy ideig.
- A második: - folytatta Harry - Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed.
- A legutolsó, és egyben a legfontosabb : nem tehetsz magadba kárt semmilyen módon. - mondta Zayn.
- Ha ezeket betartod, akkor soha sem lesz igényed a harmadik szabály megszegésére - mondta Louis.
- Értetted? -kérdezte kis éllel a hangjában Zayn.
- I-igen.

A busz lassulni kezdett, majd nemsokára megállt. A fiúk egyesével szálltak ki a járműből, a végén csak Liam és én voltunk bent.
- Menj csak - mutatott kezével az ajtó felé.
Ahogy kiléptem ő is követett, majd bezárta az ajtókat.
Szétnéztem, hogy hol is járhatunk, majd mikor rájöttem, szám o alakot formált.
- Ez a Buckingham Palota? - kérdeztem ámulva. - Mit keresünk itt?
- Nem értesz a nyelvünkön? - kérdezte hangosan Zayn - Fogd be a szádat.
- Nyugi Zayn, én majd gondoskodom róla, hogy befogja - mondta vigyorogva Harry. Nem vagyok verekedős lány, sőt, az erőszak ellen vagyok. De legszívesebben behúztam volna neki, hogy letöröljem azt az önelégült mosolyt a képéről.

Gondolkodásom közepette két erős kéz fogta meg a derekam, és emelt fel.  A vállára dobott, így az erősen belevágott a hasamba.
- Aú! - ordítottam fel fájdalmamban.
- Ne nyavalyogj már!  - szólt vissza Harry, miközben szabad kezével rácsapott a fenekemre.
- ÁÁ! - sikítottam újból. Azt hiszem ez nyomot fog hagyni.
- Kussolj már Liz! - szólt idegesen és megint megcsapott.
Magamban zokogtam, és dühösen vertem kezeimmel Harry hátát. A lábammal kapálóztam, de úgy látszott egyáltalán nem érdekli. Pár percig próbálkoztam, hogy tegyen le, de elég fárasztó volt rúgkapálni, miközben a válla minden egyes lépésnél a hasamba vájódik.
 - Lenyugodtál? - érdeklődött.
- Igen - fújtattam idegesen.
Majdnem 10 percig vitt a vállán, amíg beértünk a palotába. Még soha sem voltam itt, gyönyörűen nézett ki.
- Letennél végre? - kérdeztem nagy éllel hangomban.
- Beviszlek a szobádba, és utána járhatsz csak majd a saját lábadon. -válaszolt.
5 Percig még a vállán lógva vitt le a lépcsőn, majd be egy ajtón. Harry gondosan bezárta maga után az ajtót, utána pedig lerakott.
Körülnéztem, és egy börtöncellára hasonlító helyen találtam magam. De valahogy mégsem volt az. A fal nem volt kifestve, szürke színe betöltötte a teret. Nem értettem miért, de a falakra rozsdás rács volt felszerelve. A szobában oda nem illő bútorok díszelegtek. Valószínűleg a palota szebbik részéből hozták ide őket. Egy kanapé, dohányzóasztal, íróasztal, szekrény és egy franciaágy volt elhelyezve.
- Itt fogsz lakni, jövő hónap 19.-ig - mondta Harry - A mi szobánkban van fürdőszoba, mindig azt fogod használni. Három kérdést tehetsz fel.
- Hol fogok lakni január 19. után? - használtam fel az első kérdésemet.
- Ha kibírod addig, akkor kapsz egy rendes szobát, ami nem a pincében van.
- Mire kellek nektek? - érdeklődtem tovább, felhasználva 2. kérdésem.
- Tesztelünk, a magatartásod - mondta. - Ha jól viselkedsz nemsokára egyikünké lehetsz.
Undorodó hangot adtam ki a második mondatára.
- Megígérem nemsokára nem így fogsz érezni - nevetett perverz mosollyal. - Van még egy kérdésed.
- Éheztetni fogtok? - kérdeztem, miközben kicsordult egy könnycseppem. Soha nem éheztettek még direkt.. De régebben volt, hogy nem tudtunk minden nap enni, mert nem volt rá pénzünk.
- Nem - mondta, majd közelebb lépett hozzám. A teste felém tornyosult, feje közeledett enyémhez. Megrémülve léptem egyet hátra.
Idegesen morgott, majd felém közelített. Minden előre tett lépésénél én hátráltam egyet. Azonban a szoba nem volt végtelen, így nemsokára hátam erősen hozzávágódott a falhoz. A göndör fiú hozzám nyomta testét, csökkentve azt a kevés távolságot is közöttünk.
- Most csókolj meg! - mondta parancsolóan.
Nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem.
- Emlékszel a második szabályra?
" Ha kérünk valamit azt azonnal megteszed." 
- Kicseszettül válaszolsz, ha hozzád beszélek - ordította az arcomba, miközben belemarkolt a csípőmbe.
- I-igen. - válaszoltam.
- Akkor tedd amit kértem - mondta, majd megfogta a fejemet és maga felé fordította. 
Az az igazság, hogy még soha sem csináltam ilyet. Az iskolában, sem máshol nem voltak barátaim, fiúk meg pláne nem.
Kérdően néztem rá, majd szólásra nyitottam számat, habár tudtam, hogy nem jó ötlet.
- Én..m-még...
- Még nem csináltál ilyet nem igaz? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - válaszoltam lesütött szemekkel.
- Megmutatom - mondta, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Kezeivel birtoklón markolt a fenekembe, mire megpróbáltam őt teljes erőmből ellökni. De az ő erejéhez képest én borzalmasan gyenge voltam : úgy állt ott, mintha semmi sem történt volna. Nem jutott eszembe jobb ötlet, szétnyitottam a szám, hogy beletudjak harapni az ajkába. De ő ezt másképp értelmezte, ugyanis nyelvét áttolta az én számba. Minden porcikámmal azon voltam, hogy ellenálljak neki. Én próbáltam! Tényleg próbáltam, de nem bírtam sokáig. Elengedtem magam, hagytam, hogy nyelvem válaszoljon bársonyos cirógatására.
- Jó kislány - mondta elégedetten, majd távolabb lépett egyet. - Azonban, mivel az elején nagyon makacs voltál.. ma Niall-nél fürdesz. Ő majd megtanítja neked, hogyan kell viselkedni. - mondta, majd kiment az ajtón, és kívülről bezárta azt.

Itt is van a második rész. Kicsit hosszabbra sikerült, mint az előző, remélem ez elég hosszú. Köszönöm az előzőhöz a kommenteket! Ha tetszett iratkozzatok fel.
By.: 1DGirl


4 megjegyzés:

  1. KIBEKÚRT JÓ!! Még ma hozd a 3.részt meg a 4.-et meg a 6.-at meg a 20.-at.. huhuhú... Imádom a blogod!!
    -Lucho

    VálaszTörlés
  2. Tényleg nagyon jó! Kérlek,ma hozd a 3.részt,meg talán a 4.részt!!!! :)

    VálaszTörlés