2014. május 4., vasárnap

3. Rész

Pár percig csak némán álltam az ajtó előtt, és bámultam azt. Próbáltam felmérni a helyzetemet. De mindig csak odáig jutottam, hogy elhurcoltak. Elhurcoltak, és egyik másodpercben kedvesek hozzám, a másikban pedig úgy kezelnek, mintha az övéjük lennék. Már a gondolatától, hogy ebbe a helyzetbe kerültem könnyek szöknek a szemembe, és kavarog a gyomrom. Nem bírtam tovább állni, a lábaim akaratlanul összeroskadtak. A kezeimet gyorsan magam elé raktam, hogy tompítsam az ütést. Nem volt erőm felállni, ez okból inkább a földön összekuporodva feküdtem.

Sejtésem sincs, hogy hány órán keresztül aludhattam a földön. Lassan feltápászkodtam a padlóról, és a franciaágyhoz mentem. Fáradtan, és hisztisen dobtam le magamat az ágyra. Fáradtan, mert kimerített ez a nap, pedig még csak dél lehet; hisztisen, mert mikor felkeltem azt vártam, hogy otthon ébredek fel. Már az otthon szótól is a síró görcs kerülget.
Ahogy kezeimmel letöröltem könnyeimet, megláttam magammal szemben egy fali órát. Magasan volt, talán 30 centi választotta el a plafontól.
Bár ebbe a szobába semmi sem illik, ez tényleg nem volt idevaló. Modern, ezüst színe volt, belül pedig fekete. Most, hogy észrevettem, arra is rájöttem, hogy idegesítően hangosan kattog.
A lényeget nem is néztem: az óra 12 : 15 - öt mutatott.

Eléggé unatkoztam, szóval a fal elé - ahol volt az óra - raktam egy széket, és levettem a kattogó vekkert. Megfordítottam, és megpróbáltam kikapcsolni. De le volt csavarozva a hátulja. Nem volt más választásom, vissza kellett raknom az órát. Azonban, mikor a falra akartam helyezni, megláttam, hogy miért pont oda rakták. A falon egy hatalmas lyuk tátongott, és még rács sem volt rajta. Nem láttam, hogy mi volt lyuk mögött, mivel sötét volt azon a helyen.
Leléptem a székről, visszaraktam a helyére, aztán az ágyra ültem.
Most a szekrényen akadt meg a szemem. Ez hasonlított a többi bútorhoz, ami a palotában van.
Elé léptem, majd kinyitottam mind a két ajtaját. Azt vártam, hogy üres lesz. De nem volt az. Az egyik felében az én ruháim voltak. Azok, amelyek eddig az otthoni szekrényemben lapultak. A másik oldalon, pedig teljesen idegen, női ruhák. Mindegyik akkora volt, mint az én méretem, ami azt jelenti, hogy valószínű az enyém.
Kivettem a saját ruháim közül egy pulcsit, és magamra húztam.
- Arra nem lesz szükséged - hallottam meg egy férfi hangot. Hátrafordultam, és szembetaláltam magam Niall- el .
- Mért nem ?
- Nem sikerült megértened, hogy nem beszélsz, csak ha kérdezlek? - szólt rám kissé idegesen. - Harry küldött, hogy vigyelek el fürdeni.
- Egykor? - értetlenkedtem.
- Megmondtam, hogy kussolsz - ordított rám, majd egy lépést közeledett felém. Most már ha akartam volna, akkor sem tudtam volna megszólalni. Borzalmasan féltem, hogy bántani fog.
- Vedd le a pulóvered - utasított.
Megtettem amit kért, majd ledobtam az ágyra a ruhadarabot.
- Most pedig - mondta, és megint csökkentette köztünk a távolságot, aztán pedig a hátam mögé lépett, és felkapott a vállára. - Elmegyünk fürdeni.

Nem csináltam semmit, hogy kiszabaduljak szorításából. Lógtam rajta, mint egy rongybaba, és reszkettem a fájdalomtól, és a félelemtől.
Felcipelt jó pár lépcsőn, ezután pedig bevitt egy szobába, ami valószínűleg a sajátja volt.
- Menj a fürdőbe, mindjárt megyek utánad, van egy kis elintézni valóm.

Remegő lábakkal indultam meg a fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy mi is vár rám. Niall kegyetlen, és tudtam, hogy kíméletességet sem ismeri. Ahogy beléptem a tágas térbe, a hideg rázott ki. Rossz érzés fogott el, s minden vágyam az volt, hogy kiszabadulhassak, messze mehessek. 
Pár perc elteltével hallottam magam mögött becsukódni az ajtót, majd a zár árulkodó hangját. Remegő lábaimmal megfordultam, s egyből egy kék, igéző szempárral találtam szembe magam. Közelebb lépett, és csípőmet erőteljesen markolta meg. 
- Meg fogod tanulni, hogy mikor is kell befogni a kicsi szád. - nézett le rám 
Szívem eszeveszettül dübörgött mellkasomban. Testemet félelem járta át. Hirtelen magához rántott, s számat vadul csókolta meg. Nyelvével szétfeszítette ajkaim és fájdalmas csókolni kezdett. Hányinger kerülgetett, ahogyan nyelvét torkomon tuszkolta le. Nem csókoltam vissza, amíg meg nem harapott, se a vér is kiserkent ajkamon. 
Hátra felé kezdett el tolni, míg a pultnak nem ütközött fenekem. Határozottan, a csókot meg nem szakítva ültetett fel. Kezeimet megfogta, és pólója aljához vezette. Kényszerített, hogy szabadítsam meg a ruhája által okozott fogságból. Földön kötött ki, ahogy az én blúzom is.
Leemelt a szekrényről, s a zuhanyfülke felé kezdett húzni. Akaratosan álltam meg egy helybe. Amint tudatosult benne az ellent mondásom vissza lépett elém. Szorosan állt, préselődött hozzám. Hajamba vezette kezét, ujjai köré fonta szőke tincseim, s erőteljesen hátra húzta. Szemhéjaimat lehunytam a fájdalmas érzés miatt. 
- Nézz rám! - parancsolóan hangoztak fel a szavak - Kibaszott életbe, azt mondtam, hogy nézz a szemembe!
Mély levegőt vettem, s a könnytől csillogó szemeimmel felnéztem rá. Arcán tisztán tükröződött ki a düh. Szemei szikrákat szórtak az akaratosságom miatt. Úgy, ahogyan fogott húzott be magával a zuhanykabinba. 
Víz csobogott, forróság töltötte meg a kisebb helységet. Pára volt jelen mindenhol. A rajtam lévő nadrág, s felül a melltartóm már nedvesen nehezedett a testemre. 
Eltávolodott tőlem, és megszabadult minden ruhájától. Meztelen állt előttem. Bármennyire is féltem, reszkettem Tőle, tetszett a látványa. Kidolgozott felsőtestén, kockái kirajzolódtak, s forró víz cseppek csordultak le rajta. Piruló arccal pillantottam lejjebb, egészen meredező férfiasságára. Nagyot nyeltem a látvány okozta pezsgés miatt. Számomra teljesen új helyzet volt ez az egész, és ezzel pontosan tisztában volt Ő is.
Félelem uralkodott testem felett, így inkább a csempének simulva álltam, s vártam következő lépését. Hamar átszelte a közöttünk jelen lévő távolságot, s magához vont. Nyakamat kezdte el éles harapásokkal illetni. Fájdalmasan szívta meg, majd fogait húzta végig a területen. Erősen szorítottam össze szemhéjaim, s igyekeztem kizárni mindent. Ám úrrá lett rajtam minden érzelem. 
Éreztem, ahogyan ujjai a nadrágom gombjával, s a cipzárral babráltak, de hamar tudhattam magam már teljesen meztelenül. Feszengtem, nem kifejezés, hogy mennyire. Melleimnek esett, a bimbókat felváltva halmozta el harapásikkal, majd erőteljes szívásokkal. Fájt. Nem kifejezés, hogy mennyire is nagy fájdalmat éreztem, akkor ott, abban a percben. 
Elszakadt Tőlem, lenézett a könnyáztatta arcomra, s talán egy pillanatra megbánás tükröződött arcán, ám ahogy jött, úgy is tűnt el. 
- Most megtanulod, hogy amikor kussba kell lenned, akkor azt betartod. - kényszerített térdre maga előtt
Erekciója előttem feszült, míg Ő ujjaival körbe fonta, s magát kezdte el kényeztetni. Ajkain mosoly ült, de amint megéreztem hajamban hatalmas tenyerét, tudtam a sorsom. Pillanatokon belül számban tudhattam hatalmas tagját. Szemhéjaimat szorosan zártam össze, s próbáltam visszafogni a fulladás érzését. Szorosan fogott a tarkómnál, miközben csípőjét mozgatta. Kezeim combján voltam valamiféle ellentartás végett, de semmit nem értem el vele. 
Pár perc elteltével éreztem, ahogyan megremeg számban, majd örömét is. Szemeim még mindig szorosan össze voltak zárva. Kihúzta számból magát, s felállított. Megvárta míg lenyelem, majd háttal fordított magának. Lábaimat terpeszbe kényszerítette, míg bepozicionálta magát. Kezeimet a csempére nyomta, majd csípőmre tette kezeit, s egy erőteljes lökéssel hatolt belém. 
Felsikítottam a rám törő éles, feszítő fájdalom miatt. Könnyek végig szántották pirosló arcom. Homlokomat a csempének döntöttem, de Ő egyből magához húzott. Hátam mellkasának csapódott, s már mozgásra is bírta csípőjét. Minden mozdulata komoly fájdalmat vont maga után. Kezeit melleimre vezette, s lökéseivel párhuzamban markolta meg őket. Fejemet hátra vetettem vállára. 
Tűrtem, mert muszáj volt. Bármennyire is égetett belülről a fájdalom, s éreztem undort magam miatt, elviseltem. Fájdalom nem múlt el, sőt egyre jobban átvette testem felett az uralmat a zsibbadás. Forogni kezdett minden, majd homályosulni. Pillanatokon belül megéreztem  magamban Niall nedvét, és ezzel megbizonyosodtam arról, hogy vége a szenvedésemnek. 
- Remélem megtanultad, hogy mikor is kell befogni az élvezetes kis szádat. - suttogta fülembe kimért hangnemben - Bár kicseszettül oda vagyok az ajkaidért. - simított végig rajtuk, majd nyakamba csókolt.

***

A " szobámban", az ágyon feküdtem, és próbáltam aludni. A fájdalom amit Niall nemrég okozott, most sem enyhült, sőt, még jobban erősödött. Bár a kínzása után tényleg megfürdetett, nem erre számítottam,  mikor Harry kijelentette, hogy a szőke fiúval fürdök.  Miután visszacipelt a pincébe, azóta megállás nélkül sírok. Semmilyen gondolat, emlék, vagy bármi más nem tudja elfeledtetni velem azt, amit tett velem.

- Itt van a ruhád Lizzie ! - mondta Louis, miközben az ágy mellé lépett. Felnéztem rá a bőgéstől kipirosodott, és bedagadt szemeimmel, majd olyas valamit láttam az arcán, amit soha sem gondoltam. Félelmet. 
Gyorsan elkapta a tekintetét, majd a ruhát a kanapéra dobta, és szinte kirohant a szobából. 
Felkeltem az ágyból, majd a kanapéhoz léptem, és  megtöröltem a kezemmel a szememet. Jól nézett ki a ruha. Ilyet a családom soha sem engedhetett volna meg magának, ráadásul a cipő biztos került dupla annyiba, mint a ruha. 

Ajtó csapódást hallottam, majd az összes fiút a szemem előtt. 
- Miért sírtál? - kérdezte Harry, bár a hangjában semmi törődés nem volt.
- Hiányoznak a szüleim - hazudtam. 
- Ezért hisztiztél több mint 3 óráig?- kérdezte Zayn is.
- Igen - mondtam szipogva.
- Vedd fel a ruhádat, el kell vinnünk valahová - utasított Louis. 
Kellemetlenül éreztem magam, hogy 5 fiú szem pár előtt kell öltözködnöm, de ami miatt legjobban féltem, hogy észreveszik mit művelt Niall a nyakammal. Nem mintha megfenyegetett volna, hogy hallgassam el a történtetek, de undorodom magamtól, hogy nem ellenkeztem minden porcikámmal, hogy megerőszakoljon. 
- Második szabály - mondta Liam.
- Ha kérünk valamit azt kurvára megcsinálod - idegeskedett Zayn. 
Így hát elkezdtem kigombolni a nadrágomat, majd lehúztam a lábaimon. A zoknimat is levettem, aztán pedig a pulcsimat kezdtem le cipzározni. Remegve levettem a pólómat, így már egyetlen bugyiban álltam a fiúk előtt. Szerencsére a hajam eltakarta a harapásokat a nyakamon, és a mellemet is teljesen eltakarta. Tényleg megérte sok éven át növeszteni. 
Felvettem a kanapéról a ruhát, majd belebújtam, de a cipzár felhúzása nem sikerült egyedül.
- Segítek - lépett mögém Liam, majd megfogta a cipzárt.- Tedd oldalra a hajad. 
Ahogy mondta a hajamhoz nyúltam, de ő ellökte a kezemet, és a bal vállamra söpörte az egészet. 
Teljesen felhúzta a cipzárt, majd végigsimított a hátamon, de a közepénél megakadt a keze. 
- Bántottad magad? - kérdezte dühösen.
- Nem, dehogy - védekeztem egyből.
- Akkor mért néz ki úgy a nyakad, mintha átsúroltad volna dörzspapírral?  - szált be a vitába Louis is. 
- Mégis honnan a fenéből szereztem volna dörzspapírt? - keltem ki magamból. 
- Nem beszélsz velünk ilyen hangnemben - ordított rám Zayn. 
- Mind kussoljatok - kiabált borzasztóan hangosan Harry. Közelebb jött hozzám, majd a nyakamat kezdte vizsgálni, egy-egy szíváson pedig végigsimított, mire fájdalmasan nyögtem. - Ki szívta ki a nyakát? - ordított az előzőnél is hangosabban. Féltem tőle. - Mikor elhoztuk semmilyen ütés, harapás és egyéb dolog nem volt rajta - mondta most kimért hangon - Egy kibaszott napig kellett volna kibírnotok! Egy nap! - üvöltött. 
Földre szegezett tekintettel álltam, és a zokogás küszöbén állva remegtem. 
Néma csend telepedett ránk, majd Harryt láttam, hogy töpreng valamin, aztán megszólal:
- Niall, gyere velem - mondta idegesen, ökölbe szorított kézzel. -  Louis csinálj valamit a nyakával, Liam te pedig nézd meg, hol vannak még rajta foltok. Zayn te meg kezdj már valamit a hajaddal úgy nézel ki mint egy kibaszott láma! - ordított megint, majd Niall-t maga után rántva távozott a szobából.



Remélem tetszett a harmadik rész. Ez jóval hosszabb lett, mint ahogy eredetileg terveztem, úgyhogy bízok benne, hogy boldogok vagytok. Azért különleges ez a rész , mivel a +18 - as jelenetet, nem én írtam, hanem a tehetséges Szasza, akinek az írásait itt találhatjátok meg. Itt is szeretném megköszönni neki, hogy ilyen csodálatos jelenetet vetett papírra.

 By.: 1DGirl

3 megjegyzés:

  1. aztaaa! most találtam a blogodra és imádom! engem nagyon megnyert, mert eredeti, még ehez hasonlót sem olvastam. csak így tovább! nyertél egy új rendszeres olvasót! nagyon várom a kövi rèszt! D.L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a blog, jó olvasni a pozitív gondolataidat. Megpróbálom rendszeresen hozni majd a részeket.
      By : 1DGirl

      Törlés
  2. Már várom a kövtkező részt!Imádom.Ask.fm-en linkelték nekem ls megtetszett imádom!♥

    VálaszTörlés