2014. május 11., vasárnap

5.rész

Egy órája tart a  fájdalmas, unalmas, borzalmas súlyemelés, és még talán a felénél sem tartok. Ringo továbbra is mondogatja, hogy fel...le... és mikor hangosan nyögök, újabb perverz mondatokat ejt ki a száján. Szorgosan számolgatja, hogy mennyinél tartok. Ezt onnan tudom, hogy ha kicsit nagyobb a csend az edzőteremben, akkor hangosan mondogatja, hogy huszonnéééééééééégy, huszonöööööööööööööt, huszonhaaaaaaaaat.
- Rossz nézni a szenvedésedet - szólt rám erőlködésem közben. - Még csinálsz tízet, utána pedig átmész a futópadra.
Ez egyfajta jutalom volt nála azt hiszem, mert szerintem legalább a 40-szer kellett volna felemelnem a súlyzót.
- Álltál már futópadon? - kérdezte.
- N-nem - ziháltam.
- Rendben, kész vagy  - sóhajtott - leteheted a rudat .
Szinte ledobtam a földre a súlyt, de a  linóleumnak köszönhetően alig hallhatóan csattan. A kezeim önkéntelenül a testem mellé rogytak, és már éreztem, hogy holnap megmozdítani sem fogom tudni az izomláztól.
- Állj rá - mutatott Ringo a futópadra - visszaszámolok, és elindítom. 5 percenként egy magasabb fokozatra kapcsolok, és ha elesel, vagy lelépsz róla akkor az elejétől kezdjük. Összesen 50 percig fogod csinálni, ha minden jól megy.
Nem válaszoltam, nem kérdezett. Nagyon vigyáztam, hogy tartsam a szám, mert tőle tényleg borzasztóan féltem.
- Világos? - kérdezte határozottan.
- Igen.
- Rendben. Akkor számolok: 5......4......3...... - és elindította gyorsan a gépezetet.
Kissé meginogtam, és futni kezdtem. Ááá.. dehogy baj, hogy kifelejtette a 2,1-et.
Az első szint zökkenőmentesen ment, az elejét leszámítva. Kicsit unalmasnak tűnt a futás zene nélkül, csendben, de Ringo megoldotta a helyzetet. Mikor már teljes csend állt be a terembe, akkor beszólt valami perverz dolgot velem kapcsolatban. Persze ezen csak ő nevetett jókat, számomra egyáltalán nem volt vicces.
- Kapcsolom a 2. fokozatra. 5......4......3...... - és ismét elindította.
És én ismét bevettem, hogy el fog jutni a nulláig. De nem. Ő ezen is jót röhögött, míg én morgolódtam az orrom alatt.
- Mi lenne, ha rendesen számolnál? - kérdeztem idegesen.
- Mi lenne, ha nem beszélnél ilyen hangnemben velem, kis hölgy?
Ekkor fogtam fel, hogy most szóltam be egy kegyetlen banda tagnak. Hupszi.
- S-sajnálom - dadogtam.
- Átkapcsolom a 3. fokozatra.
Egyetértően bólintottam, habár hullafáradt voltam.
- Mi lenne, ha válaszolnál? - érdeklődött.
- D-de nem k-kérdeztél - értetlenkedtem.
- Ja, hogy nálad ez az íratlan szabály - esett le neki a tantusz  - Nagy a szád igaz-e ?
- Inkább, csak nem szeretem, ha nem válaszolnak a kérdéseimre. - mondtam ellenségesen.
- Hát azt én sem - mondta - Szóval, mehet a 4. fokozat? - kérdezte felhúzva az egyik szemöldökét.
- Igen uram - mondtam, mint egy robot.
- Uram? - hitetlenkedett. - Hány évesnek nézel te engem?
- Ühmm.. 65? - hezitáltam.
- Ez költői kérdés volt - mondta nevetve.
- S-sajnálom - Egyből megbántam, amit az előbb mondtam.
- Ne kérj már mindenért bocsánatot - szólt rám idegesen.
Ennek a férfinak komoly hangulatingadozásai vannak.
- 5. fokozat - mutatott a futópadra.
Egyből elindította az ötödik fokozatot, ami olyan gyors volt, hogy el nem tudtam képzelni, hogy akkor milyen lehet a 10-es. Próbáltam a lehető leggyorsabban szedni a lábaimat, de az egyik lépésnél, beleakadt a másikba, így egyből hanyatt vágtam magam a futópadon, ami valljuk be, a világ legrosszabb büntetése.
Ringo szerencsére leállította a gépet, így nem forgott továbbra is alattam.
- Akkor egyes fokozat - mondta határozottan, miközben a gombokkal babrál - Állj fel, és kezd újra.
Összeraktam a lábaimat, hogy fel tudjak állni, azonban nem sikerült. Minden erőmmel felnyomtam magamat a kezeimmel, de így sem sikerült.
- N- nem tudok - mondtam levegőért kapkodva, küszködve a könnyeimmel.
- Ajj, hogy milyen puhány vagy.. - mérgelődött.  - Visszaviszlek a többiekhez.
Azzal, mint egy hullát a vállára dobott, és kivitt az edzőteremből. Miközben cipelt,  eszembe jutott egy mondat, amit ma reggel suttogott édesapám. Már nem volt veszteni valóm, úgyhogy rákérdeztem.
- Úgy tudtam, hogy a bandátok halott - mondtam fáradtan.
- Mindenki így tudja - válaszolt egyszerűen.
- De miért?
- Nos, - kezdte, miközben megállt, és menyasszony stílusban vitt tovább - elvileg, ha egy banda a színre akar lépni, akkor meg kell ölnie az éppen akkor uralkodókat. De mindezt öngyilkosságnak, vagy természetes halálnak kell beállítani.
- És? - kérdeztem.
- Mindig is jó kapcsolatot ápoltunk a One Direction-nel, na meg nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megölni a hírnévért a nagybátyádat.
- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.
- Louis apjának a testvére Paul - magyarázta közel hajolva hozzám. De ez elég rossz döntés volt, mivel a szájának cigi és egyéb ismeretlen anyag szaga volt, amitől majdnem elhánytam magam. Undorító.
Az út többi részében csöndben vitt Ringo, én pedig azon agyaltam amit mondott.

- Megérkezett a szállítmány.
- Az jó, akkor megyünk is - mondta a Beatles egyik tagja. - Gondoljátok át, hogy mi legyen. Este találkozunk.
- Mi szívesen fogadjuk Lizzie-t, igaz kis hölgy? - kérdezte Ringo, miközben egy hajtincset a fülem mögé tett - Jól összebarátkoztunk igaz-e?
Nem válaszoltam, reméltem, hogy ez költői kérdés volt.
- Ha kérdezett rohadtul válaszolsz -  ordított rám Zayn.
- I-gen - dadogtam - összebarátkoztunk.
Ringo elégedett mosolyra húzta a száját, majd nyomott egy puszit az  arcomra. Undorító.
- Indulunk - szólt a többi férfinak, majd kimentek a szobából.

- Ezt nem hiszem el - mondta Harry idegesen.
- Nem adhatjuk oda nekik - mondta Liam.
- Jó helyen lesz ott  - szólt közben Louis - Paul vigyáz majd rá.
- Nem adhatjuk oda - ismételte Niall.
- Miért nem? - kérdezte Zayn - Annyi szőke, nagyszájú ribancot tudunk még elhurcolni.
- Hogy mered leribancozni? - ordított Niall. - Hogy van bátorságod arra, hogy azt mond a húgomra, hogy ribanc?! - üvöltött, majd a nyakánál fogva a falhoz lökte Zaynt.
- M-micsoda? - szipogtam. - M-milyen h-húg?
- Zayn és Liam kimegy - mutatott az ajtóra, de egyik sem indult el - Most! - kiáltotta.
Ahogy a két fiú kiment a szobából, leültem a kanapéra, majd Louis  a jobb oldalamra, Niall a balra ült, Harry pedig velem szemben állt.
- Niall a bátyád - mondta egyszerűen Louis.
- Hogy mi?
- A Beatles tagjai végeztek egy kis kutatást, mert Louisnak eljárt a szája, hogy hasonlítasz Niall-re. És kiderült, hogy édestestvérek vagytok. - magyarázta Harry.
- De hát nekem van családom! - hisztiztem.
-  Igen, van egy nővéred. De a szüleid nem a vér szerinti családod. - emelte fel ő is a hangját.
- Most akkor el fogtok adni a Beatles - nek? - kérdeztem pityeregve.
- Ott jobb helyed lenne - mondta Louis.
- Itt jobban tudnék rá vigyázni - szólt közbe Niall.
- Hogy? - emelte fel a hangját Louis - Úgy, hogy megdugod?!
Na igen. Ezt el is felejtették, hogy az én bátyám (!!!) mit is csinált velem.
- Louis kifelé - mondta Harry kimért hangon.
Úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány: hangosan ütötte a padlót a lábával, és becsapta maga után az ajtót.

- Nagyon nagy baj lehet ebből - mondta a göndör fiú - Óvatosnak kell lennünk, ha megtartjuk.
- Ne adjatok az öregeknek oda, kérlek - könyörögtem sírva.
- Maradj csendben ! - ordított rám.
- Kérlek haver - fogta könyörgőre Niall - Vigyázok rá, semmi gondotok nem lesz vele.
- Legyen - legyintett megadóan Harry - De kell valakit szereznünk, mert így nincs senkink, a cserére.
- Mi is volt az e havi téma? - kérdezte Niall.
- Keressétek meg az iskola legártatlanabb diákjait - mondta Liam, miközben bejött az ajtón - 30 percünk van rá, hogy keressünk valakit, mert nemsokára vége van a mai tanításnak.
- Küldjetek a hangosbemondóba üzenetet, hogy ma új hurcolás lesz - irányította a többieket Harry. - Niall, Liam, ti itt maradtok, készítsétek fel az estére Lizzie-t.
Ezután nagy kapkodás következett, Zayn, Louis és Harry szinte futva mentek ki a kocsihoz, onnan pedig az iskolába.
Ekkor fogtam fel, hogy mit is csináltam. Egy napon 2 elhurcolás lesz, miattam. Ilyen még soha sem fordult elő, de nekem köszönhetően ez is bekövetkezik.
- Hé! Miért sírsz? - kérdezte kedvesen Niall. Így még soha sem hallottam beszélni.
- Két hurcolás lesz ma miattam - szipogtam.
- Gyere ide - mondta, miközben ölelésre nyitotta a karjait.
Gondolkozás nélkül a mellkasára borultam, és ott zokogtam, átáztatva pólóját.
- Előkészítem a ruhákat, és a többi dolgot - szólt Liam, és kislisszant a szobából.
- Sajnálom, hogy olyan kegyetlen voltam - kezdte a szőke fiú, miközben simogatta a hátam. - Ígérem, soha többé nem leszek olyan veled.  És ühm.. - kereste a szavakat kínosan - nem lett volna szabad megtörténnie annak a dolognak a fürdőben. Hibát követtem el, sajnálom.
- K-köszönöm.
- Mit?
- H-hogy n-n-nem enged-ted, h-hogy el-vigyenek a-az ö-öregek - sírtam.
- Senki sem vihet el tőlem - vigasztalt. - Ne sírj kérlek.
Pár percbe beletelt, amíg abba tudtam hagyni a zokogást, bár ha arra gondolok, hogy mi is történik velem, akkor újra elönt a fájdalom.
- Figyelj, fel kell készítselek az estére.
Szólásra nyitottam a számat, de mégsem ejtettem ki egy hangot sem rajta.
- Liz, nyugodtan beszélhetsz, senki sem fog bántani.
- Mi lesz este?
- Úgy hívjuk árverés. Bár ez kicsit más, mivel itt emberekkel kereskedünk. Előtte van 3 óránk körülnézni, hogy milyen az áru.
- Nekem is el kell mennem? - érdeklődtem.
- Nem biztonságos egyedül itt maradnod. Gyere, Liam már biztos előkészítette a ruhákat.
Megfogta a kezem, így felhúzott, de nem sikerült túl magabiztosan talpraállnom.
- Mi az?
- Nem bírok állni - motyogtam lesütött szemmel. - Ringoval az edzőterembe voltam.
- Sajnálom. Neki ez szokása. Leviszlek - jelentette ki, majd egyből az ölébe vett.


***


- Szóval, hoztam neked egy teljesen más ruhát. - mondta Liam. - Lapos talpú cipőbe leszel, mert így tudni fogják, hogy nem vagy eladó. A ruhád fekete lesz, ezzel is kifejezve, amit az előbb mondtam. 
- Öltözz fel, utána megcsináljuk a sminkedet - folytatta Niall.
- Itt? - kérdeztem szégyenlősen.
- Majd nem nézünk oda.
Levetkőztem, majd felkaptam az a ruhát, amit Liam adott. Örültem, mert miközben átöltöztem, tényleg nem nézek rám. 
- Kész vagyok  - mondtam.
- Rendben, itt a nyakláncod - rakott fel egy piros, háromszöges ékszert Niall. - Megcsinálom a szád, Liam pedig a körmöd.
Erre a mondatára muszáj volt felnevetnem. 
- Mi van? - ráncolták a homlokukat egyszerre. 
- Hirtelen milyen lányosak lettetek - kuncogtam.
- Kibaszottul nem vagyunk lányosak - váltott hangot Liam.
Ezután nem beszéltünk, csak csinálták a sminkemet, vagy a körmömet festették. 
Már eltelt vagy másfél óra, hogy Harryék elmentek, de még nem jöttek vissza.
- Kész vagy - szólt Liam szárazon. 
Meglepődtem az eredményen, elég jól néztem ki, ahhoz képest, hogy ma mik történtek.

2 megjegyzés:

  1. Imádom :) mikor jön a kövi? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Ez a hét most nagyon zsúfolt, úgyhogy legkésőbb pénteken, de a hétvége többi napjára is tervezek új részeket :D

      Törlés